Sokat fejlődött tizenhét NBIII-as meccs alatt felnőtt csapatunk, amely elől és hátul is hatékonyabbá vált, de még többre van szükség a bennmaradáshoz – Harmati Tamással értékeltük a klub eddigi legnehezebb őszét.
2019 Június 15-én, kicsivel este fél hét után Koós Bálint nagyon fontos gólt rúgott Kelen-mezben, de ez még csak a reménynek ágyazott meg – egyenlítésével visszatért az esély, hogy szintet lépjen ősszel a csapat. Tíz perc volt még hátra ekkor a Békéscsaba elleni NBIII-as osztályozó meccsből, ami alatt pattanásig feszült idegekkel harsogta a terebélyes szurkolótábor, hogy Hajrá Kelen! – de továbbra is 1-1 volt az állás a 90 perc leteltekor. +4 – jelezte a tartalék játékvezető, a legvégén pedig érkezett Tímári Norman, és jött az eufória – 1950 után először, a klub országos szintre lépett!
Megérdemelt siker volt ez, hiszen nem csak hogy dominálta a BLSZ I. osztályát Harmati Tamás együttese, de a 2019-es tavaszon egyszer sem hagyta el vesztesen a pályát. A fiatalokra építő sikercsapat az NBIII-ban is a jövő tehetségeire épített az ősszel, két kiemelkedő tehetségünk eligazolása mellett továbbra is átlagosan 21 év körüliek alkotják együttesünket. Az országos szinten azonban úgy tűnik, hogy már nem elég a lendület és a tehetség – sokkal koncentráltabb, hatékonyabb és férfiasabb játékra van szükség. Az ősz lezárásaként Harmati Tamással beszélgettünk a nehézkes kezdésről, az NBIII által kikényszerített elvárásokról, szerencséről, egyéni és csapatszintű fejlődésről és a kettős célról, amik továbbra is változatlanok.
Sokszor beszéltünk már szintkülönbségről a BLSZ és az NBIII kapcsán, de te hogy láttad, miben mutatkozott meg ez a leginkább a gyakorlatban?
– A legnagyobb különbség talán az, hogy ebben az osztályban már javarészt főállású labdarúgók ellen játszunk, akiknek a fizetése, és így az életszínvonala múlik azon, hogy milyen eredményt ér el a csapatuk. Eközben nálunk olyan fiatalok játszanak, akik nem csak a pályán, de a civil életükben is most bontogatják a szárnyaikat és mellette fociznak, jelenleg nincs olyan játékosom, akinek a megélhetése múlna a bajnoki szereplésen. A különbséget persze nem a forintok jelentik önmagukban, ehhez jön a tapasztalat, rutin, ami döntő esetekben nagyon sokat számít, főleg a kapuk előtt, védekezésben és támadásban.
Nehéz így motiválni a srácokat, hogy számukra nem a mindennapi betevőt jelenti a labdarúgás?
– A motivációval nem volt gond, hiszen a legfőbb célunk most is az, hogy egyénileg mindenki a lehető legtöbbet fejlődje. Ezt a fejlődést – az eredmények ellenére – idén sem vehetjük el a srácoktól, hiszen több olyan játékost is kiemelhetnék, aki lényeges változáson ment keresztül az első és a tizenhetedik forduló között. Sokkal férfiasabban, sokkal érettebben és láthatóan felelősségteljesebben játszó labdarúgóim vannak, köztük több olyan tehetség is, akik külön-külön, megállnák a helyüket több riválisunknál is.
Volt olyan elvárás a játékosok felé részedről, amit az NBIII hozott ki belőled?
– Igen, ez egy magasabb szint, ahol még fontosabb a hatékonyság. Itt életek múlnak azon, hogy nyer a csapat, vagy veszít, ez már egy ilyen bajnokság, amihez nekünk alkalmazkodnunk kell. Ami látványos és kiemelt szerephez jutott ősszel, hogy a csapatok rettentően vigyáznak arra, hogy semmilyen hibát ne kövessenek el hátul, hogy ne ajándékozzanak veszélyes pontrúgási lehetőségeket az ellenfélnek. A másik oldalon eközben törekednek arra, hogy veszélyes helyeken alakuljon ki szabadrúgás, vagy legalább összejöjjön egy szöglet, amiből eredményesek tudnak lenni. Nem véletlen, hogy rendkívüli módon felértékelődött a rögzített szituációk szerepe, akárcsak a még stabilabb védekezésé.
Hatékonyság elől és hátul, látható is volt, hogy ebben fejlődött a legtöbbet a csapat az első fordulókhoz képest – melyik volt a nehezebb feladat?
– Azzal kezdeném, hogy egy bajnokságot nagyban meghatároz, hogy hogyan tudod elkezdeni. A szezon elején voltak olyan fordulópontok, amiket, ha egy kis szerencsével jobban oldunk meg, akkor azt a hullámot meglovagolva egészen máshogyan nézhetett volna ki az ősz. Persze a futballban nincs „ha”, de több olyan szituáció is eszembe jut augusztusi és szeptemberi meccsekről, amikor nem tudtunk kihasználni olyan ziccereket, amik rengeteget számítottak volna az adott mérkőzés végeredményében, és olyanok is, amikor hátul butaságok miatt hoztuk előnybe az ellenfelet. Utóbbiakat nagyon sokat elemeztük, és külön kiértékeltük a játékosokkal, hogy milyen szituációban, miben kell máshogy cselekedniük ahhoz, ne ajándékozzunk gólt az ellenfeleknek. Ha megnézzük a 17 forduló alatt lőtt 20 gólunkat, nem mondhatjuk rá, hogy nagyon kevés volna. Mindhárom, közvetlen előttünk lévő riválisunk kevesebbet jegyzett ennél sőt, a középmezőnyben két olyan csapat is van, amelyik kevesebb gólt rúgott nálunk, mégis több, mint dupla annyi pontjuk van. Nekünk tehát mindenféleképpen azon kellett és kell is dolgoznunk, hogy kevesebbet kapjunk, és hogy ennyi rúgott góllal hatékonyabbak legyünk.
– A kérdésre válaszolva – a kettő nem működik egymás nélkül, nem is szétválasztva kezeltük a hatékonysági kérdést, ugyanakkor nagyon fontos volt, hogy a játékosok olyan döntéseket hozzanak a védő harmadunkban, amikkel nem teremtenek lehetőséget az ellenfeleknek.
Csalódás számodra, hogy az utolsó helyen telel a csapat első NBIII-as szezonjában?
– Teljesen reális a helyezésünk, a tabellánál nincs jobb értékmérője az erőviszonyoknak. Mindenkinek megvolt a lehetősége, hogy több gólt rúgjon, kevesebbet kapjon, és több pontot szerezzen. Akkor lennék csalódott, ha bevásároltunk volna NBIII-as szinten is neves játékosokat, és velük telelnénk az utolsó helyen. Persze nem állíthatom, hogy boldog lennék az eredménytől, de el kell fogadnunk, hogy a pályán egyelőre ennyit tudtunk nyújtani. Viszont még nincs vége a bajnokságnak, és mi mindent meg fogunk tenni azért, hogy elérjük a végső célunkat!
Hogyan tervezed ezt – számíthatunk új igazolásokra?
– Ha reálisan nézem a csapat erejét a bajnokságbeli versenytársakhoz képest, akkor igazából nincs olyan poszt, ahova ne tudnék igazolni, de persze erre nem lesz lehetőségünk. Alapvetően 3-5 olyan játékos ékezését várom, akik rögtön meghatározóak tudnak lenni tavasszal.
Ez azért nagy szám, beépíteni is nagy munka lesz…
– Igen, de ezúttal egy hosszabb felkészülési időszak vár ránk, amely során lesz lehetőségünk több edzőmeccset is játszani NBII-es ellenfelekkel szemben is, mint például a Budaörs, vagy a Tiszakécske, amik igazán jó erőfelmérők lesznek a csapat számára. Ezen kívül csapatépítéssel és több olyan programmal készülünk, amik elősegítik a srácok összekovácsolódását, illetve a már kialakult egység megtartását.
Milyen játékosokra van szüksége a csapatnak?
– Ami biztos, hogy egy dolog nem változhat, mégpedig az öltöző egysége. Nálunk a kiválasztásnál mindig is fontos szerepet játszott, hogy az adott játékos milyen személyiség, ez most is kiemelt szempont lesz. Emellett győztes karaktereket keresünk, olyanokat, akik nem csak a játékukkal, de a jelenlétükkel is győzelembe hajtják a többieket.
Korábban említetted, hogy házon belül is megvoltak ezek a karakterek, és hogy többen is felnőttek hozzájuk, érettebbé és férfiasabbá vált a csapat játéka. Melyik volt az a meccs, ahol először volt igazán férfias a csapat karaktere, és olyan a mentalitása, amire az új játékosokkal kiegészítve építhetjük a tavaszt?
– Leginkább a Monor elleni mérkőzés volt ez, amikor azt éreztem, hogy megváltozott valami. Ott ugyan kikaptunk egy-nullra, és fölényben is játszott a monori csapat, de lehetett látni, hogy a legapróbb részletekre is odafigyelnek a játékosok, és azt lehetett érezni, hogy egy kis szerencsével akár egyenlíthettünk is volna. Ez ugyan nem jött aztán össze, de ott előreléptünk egyet, amit aztán tovább tudtuk vinni a KTE ellen is, ahol nagyon jó játékosok ellen játszottunk, hátrányban voltunk, kiegyenlítettünk, és az utolsó húsz percet emberhátrányban játszottuk végig, mégis sikerült a döntetlen. De ide sorolhatom a Honvéd elleni mérkőzést is, ahol főleg az első félidőben volt nagy lehetőségünk arra, hogy akár egy győzelemnek örülhessünk a döntetlen helyett, majd ezután következett a Szabadkikötő elleni meccs, ahol teljesen kijött a lépés, szinte minden jól működött, ami ehhez a stílushoz párosul.
Min múlik, hogy ez a szerencse, ami ősszel sokszor hiányzott, tavasszal a mi oldalunkon legyen?
– Azt gondolom, hogy megtanultunk nem kikapni, vagy legalábbis kellően közel kerültünk ehhez, tavasszal viszont meg kell tanulnunk győzni. Ott már nem lesz elég az egy pont, képesnek kell lennünk nyerni, úgyhogy ezt mindenkinek tudatosítania kell magában, és ahogy már mondtam, igyekszünk olyan játékosokat igazolni, akikben ez a győztes mentalitás megvan. Ez lesz a felkészülésünk egyik legfontosabb része, hogy megtanuljunk nyerni!
A korábban említett hárommeccses sorozat, ahol két döntetlen után 7-0-ra nyertünk a Szabadkikötő ellen referenciapont lehet a tavaszi munkához, és ezek szerint volt is olyan mérkőzés az ősszel, ami után edzőként is elégedett lehettél.
– Teljes mérkőzéssel igazából csak ritkán voltam elégedett, talán a Szabadkikötő ellen játszottunk úgy, hogy nem volt kérdés az eredmény végkimenetele. Összességében minden meccsnek volt olyan része, amikor jó teljesítményt nyújtottunk, illetve voltak olyan mérkőzések, amikor nem csak nekem tetszett kifejezetten a játékunk, de a közönséget is magunk mellé tudtuk állítani, ilyen volt például a Szekszárd, vagy épp a Taksony elleni meccs.
Mennyit tehet hozzá a tavaszi szezonunkhoz, hogy márciustól már hazai pályán fogadhatjuk az ellenfeleket?
– Ez majd élőben kiderül, de remélem, hogy sokat. Én biztos vagyok benne, hogy több nézőnk lesz, mint amennyi ősszel volt, bár hatalmas köszönet jár azoknak a szurkolóknak, akik a sikertelenség ellenére is eljártak szurkolni a csapatnak Csepelre is. Ritka volt ugyan, de mindig nagyon jó volt, amikor egy jó eredménnyel, vagy jó játékkal kedveskedhettünk nekik. Azt gondolom, hogy a Kelenvölgyben is fogunk tudni örülni győzelmeknek a tavasz folyamán.
Akkor alapvetően pozitívan várhatjuk a tavaszt…
– Az biztos, hogy mi nem adtuk fel, a célunk továbbra is adott, és küzdeni fogunk azért, hogy elérjük. Köszönjük mindenkinek, szurkolóknak, stábtagoknak, a sporttelepen dolgozóknak, a vezetőségnek, a játékosoknak, tényleg sok mindenkinek, hogy támogatnak minket ezen az úton! Ahogy már ősszel többször is beszéltük, mi nem az egyszerű utat járjuk, azon viszont tényleg csak ilyen összetartással haladhatunk érdemben előre. Köszönjük még egyszer!
Hajrá Kelen SC!
Fotók: Kanizsay Zoltán
