Tajti József a Kelennél!

Klubunk fejlesztési koordinátora lett a korábban a Puskás Akadémiánál, a Ferencvárosnál és Diósgyőrben is szakmai igazgatóként dolgozó ifj. Tajti József, aki nem csak határozott céllal, de jó érzéssel érkezett meg klubunkhoz – interjú.

A közelmúltban érkezett meg klubunkhoz a magyar labdarúgásban közel harminc évnyi tapasztalatot gyűjtő ifjabb Tajti József, aki kivétel nélkül mindegyik utánpótlás korosztálynál edzősködött és a felnőtt futballban is vállalt felelős szerepet. A felvezetőben említett klubok mellett Tajti volt az MLSZ edzőképzésének instruktora, később pedig szintén a szövetség alkalmazottjaként a Kárpát-medencei Akadémia Rendszer szakmai igazgatója is. Időközben nemzetközi tapasztalatot is szerzett, hiszen öt gyermeke közül a barcelonai La Masia-n nevelkedett Mátyást Spanyolországba elkísérve, szakmai utakon elemezte az Ibériai-félszigeten működő utánpótlás nevelési modelleket. Volt hát miről kérdeznünk, mégis az volt az ember érzése, hogy húsz perc beszélgetés után is bőven lenne még olyan történet, vagy információ, ami után kíváncsian érdeklődnénk. 

– Bemutatkozásodkor azt mondtad, hogy azért választottad következő állomáshelyedül a Kelent, mert ez a klub a valóságban is azt csinálja, mint amit kommunikál magáról – mi győzött meg erről, mitől látod ezt biztosítottnak?

– Volt személyes beszélgetés Harmati Tamással és Andreas van den Akerrel is, illetve persze végigböngésztem a klub honlapját is, ahol azért elég sok információ megtalálható arról, hogy mit is képvisel a Kelen. Ezután jó pár napot töltöttem a pályák mellett is, néztem a gyakorlatban megvalósuló edzéseket, figyeltem a kommunikáció milyenségét a gyerekekkel, ráláttam az edzések felépítettségére, és a különböző színekkel jelölt csapatokra is, és ezek alapján az jött le, hogy amit a klub megfogalmazott elvárásként magával szemben, azt a gyakorlatban teljesíti. Ez egyébként egyáltalán nem általános eset itt Magyarországon, én személy szerint több olyannal találkoztam, ahol nem azonos az elmélet és a gyakorlat, mint olyannal, ahol igen.

– Ennek az önazonosságnak melyik a legszimpatikusabb része számodra?

– Nekem két dolog: az egyik – ami az egyik legnehezebb ebben a szakmában -, hogy beengedni mindenkit, és egyúttal megvalósítani a tehetséggondozást, tehát mindenkiből kihozni a maximumot, ami benne van, a jó istentől kapott genetikai adottságokhoz mérten a legtöbbet. A másik, hogy képes a klub szinte bárkit ehhez a sporthoz kötni – ez a kettő együtt egy klubon belül ez fantasztikus, ezt nagyon jó látni.

– Ezek szerint indokoltnak látod szakmailag, hogy zöld, fehér és piros csapatokra osztottuk az utánpótlás csapatainkat?

– Sok helyen ezt a differenciálást egy csapaton belül, az edzéseken csoportbontással próbálják megoldani, ami egyrészt borzasztóan nehéz, mert nincs rá elég szakember, másrészt az ilyen közeg dedikáltan nem az, ahová egy épp lemaradásban lévő, de később majd top tehetséggé előlépő lelkes fiatal bekerülhet. A Kelennél viszont mindenki jöhet, és rögtön a számára megfelelő szakmai közegben sportolhat, miközben látványos fejlődés esetén házon belül is lehetséges a szintlépés. Az, hogy a mennyiségi növekedés minőségi javulással is jár, az valahol törvényszerű, persze ehhez kell az is, hogy ezt jól tudja kezelni a klub. Itt azt látom, hogy a gyerekek érzik, hogy az edzőiknek is fontos a tréningek milyensége, hiszen felkészülten érkeznek az edzésekre, és igyekeznek megadni magukból a maximumot.

– Itthon sportvezetőként a Puskás Akadémia, Fradi, Puskás Akadémia útvonalon kezdted a klubkarriered, honnan mit tudtál magaddal hozni?

– Mindenhol teljesen más szituáció volt. Amikor a Puskás elindult, akkor én külföldön dolgoztam és csak ezért a lehetőségért jöttem haza. Mezey György hívott és úgy kezdtük el felépíteni az akadémiai munkát, hogy előtte ilyen csak az MTK-nak volt Magyarországon, úgyhogy lényegében közösen tanultuk, hogy hogyan is működik ez, közben rengeteg gyerekbetegségen átestünk, ugyanakkor már az első évemben későbbi válogatott játékosokkal dolgozhattam az utánpótlásban. Rengeteget kellett ott tanulnunk, de igyekeztünk is ezzel a mentalitással dolgozni, hogy nem csak nyitottak vagyunk az újra, de keressük is azt, és hogy a már megtapasztaltakat folyamatosan felhasználjuk a fejlődéshez.

A Ferencvárosnál aztán teljesen más volt a helyzet. Oda már a szakmai dolgok nagyját vittem magammal, viszont vezetési dolgokból kellett rengeteget tanulnom. Embert próbáló feladat volt egyben tartani és a lehetőségeinkhez mérten szakmailag a legjobban működtetni egy közösséget, miközben épp tulajdonosváltás van a klubnál, megy az átadás-átvétel és sok a bizonytalan tényező. Persze idővel rendeződtek ezek a viszonyok, de azért jó darabig tartott az az időszak, amikor közösen összefogva inkább túlélni kellett, semmint előre lépni. Ezt viszont meg is csináltuk sőt, nem csak becsülettel végignyomtuk a szezont, de mondhatom, hogy jó szájízzel tudtam lezárni azt a kalandot, mielőtt visszamentem a Puskáshoz.

– Az említetteken kívül Diósgyőrben is voltál szakmai igazgató, és az MLSZ-ben is volt olyan pozíciód, amellyel a Kárpát-medencei magyar fiatalok képzésén igyekeztél változtatni és a nemzetközi futballvalóság felé terelni. Korábban azt mondtad, hogy minden feladatba úgy vetetted bele magad, hogy látsz esélyt a fejlődésben is tetten érhető megváltozásra, végül aztán szinte minden program kútba esett a kiteljesedése előtt – mi hiányzik ahhoz, hogy valódi megújulást láthassunk, miközben korábbi állomáshelyeidhez képest a Kelennél kisebb léptékekben gondolkozhatunk.

– A játékos neveléshez nem még több pálya, nem még több öltöző kell – noha ez a fajta fejlődés is teljesen rendben van – hanem szakmai koncepció és olyan tudás, amit nem csak át tud adni az edző a játékosainak, de meg is tudja velük valósíttatni a pályán. Erre a Kelennél van lehetőség, mert jó az elképzelés, jó az irány, és amikor egy klubnak van filozófiája, és ahhoz tartja is magát, akkor az már egy jó keretrendszer ahhoz, hogy érdemben tudjunk előre lépni. Úgyhogy ebből a szempontból nem szabad kicsiben gondolkozni akkor sem, ha nem akkora klub a Kelen, mint mondjuk a Ferencváros.

Ráadásul a gazdasági kényszer – ami a Gheorghe Hagi féle futball akadémiának Romániában szakmailag is hasznára volt -, hogy a működéshez adott időközönként értékesíteni kell a játékosokat, piaci modellel is megsegíti azt, hogy a tehetségek valóban foglalkoztatva legyenek és megtalálhassák a lehető legjobb formájukat. Aztán, ha az így kelendővé váló fiatalok érdemben tudnak előrelépni, akkor menjenek bátran és váljanak nagy játékossá nagy klubokban.

– Vehetjük akkor úgy, hogy az érkezéseddel a már több szempontból is definiált klubfilozófia célirányosan rámegy arra, hogy amennyire csak lehet, piaci alapon működő nevelőegyesületté váljon a Kelen?

– Nem hiszen, hogy az én érkezésem lenne a katalizátora ennek, vagy hogy emiatt hívtak volna ide, ráadásul valóban elég kiforrott itt a klubfilozófia, és nem is áll távol ettől a működési modelltől. Itt igazából Harmati Tamás lehetőséget látott abban, hogy csatlakozzak a Kelenhez, és én is megcsömörlöttem már bizonyos dolgoktól, amikhez képest motiváló, hogy önazonosabb szakmai közegben dolgozhatok. Szeretném azt megmutatni, hogy kicsiben is lehet kiválóan dolgozni, és hogy egy helyi klub is tud értéket teremteni. Nem fogunk tudni az akadémiákkal versengeni, hiszen értelemszerűen a legjobb játékosokat elfogják vinni, de mindig fogunk tudni újabb és újabb tehetségeket képezni, akik jó szakmai alapokkal rendelkeznek ahhoz, hogy a nagy kluboknál is helyt álljanak és könnyen továbbképezhetőek legyenek.

Nagyon tetszik az elnök úr kitűzése, hogy azon a legmagasabb szinten kell kiszolgálni ezt a közösséget, amire képes – ez pedig itt egy NBI-es női, és egy NBIII-as férfi felnőtt csapatot jelent, amely idővel akár az NBII-be is eljuthat. Ez megintcsak egy olyan tétel a klubfilozófiában, amitől egyáltalán nem áll messze a valóság, ugyanakkor viszont utat mutat a munkához és elvárásként deifniálja a fejlődést. Így aztán megvan a lehetőség arra, hogy olyan jó híre legyen a klubnak, hogy messzebbről is jönnek majd a tehetségek, akik épp azért érkeznek majd hozzánk, mert a képességeikhez illő versenyeztetési lehetőséget, és a céljaik elérését jól segítő közeget tudunk nekik biztosítani, egyúttal esélyt arra, hogy a nálunk tanultak segítségével a legnagyobb klubokhoz is eljuthassanak.  

– Mi lesz konkrétan a feladatod?

– Fejlesztési koordinátorként érkeztem ide, aminek elsődleges része, hogy az edzéseket és a meccseket járva akcióközeli tapasztalatot és videóra vett anyagokat gyűjtsek a klub munkásságáról, és a megismerteket kiértékelve segítségére legyek az utánpótlás edzőknek. Ennek sportszakmai és pedagógiai részei is lesznek az én részemről, illetve azoktól a külsős szakemberektől, akiket sikerül megnyernem ahhoz, hogy tudásukkal segítsék a Kelen edzőit egy-egy alkalommal. Emellett a működési modellt is úgy fejlesztjük, hogy az ugyan pár plusz kötelezettséget ró az edzőkre, ugyanakkor olyan rendszert ad a kezükbe, amivel a saját munkájuk minőségét is visszakövethetik, értékelhetik és fejleszthetik. Fontos ez nagyon, mert akkor jó a gyereknek, akkor tud érték lenni számára a foci, ha jó edző keze alatt dolgozhat. Szerencsére itt ehhez jó az alapanyag, vannak klubcélok, és így mindig is volt működési keret – ebből még akár valami nagyon jó is kisülhet.

Fotók: Facebook.com, pfla.hu, amigeleken.hu