Komoly profi játékosmúlttal érkezik új szerepkörbe Óvári Zsolt, aki Kelenvölgyben kezdi meg edzői karrierjét U10-es korosztályunk élén, emellett pedig felnőtt csapatunk keretét is erősíti.
Üdv Kelenvölgyben! Kérlek, mesélj pár szóban magadról! Hol futballoztál és edzősködtél eddig?
Játékosként a Puskás Akadémián nevelkedtem, és az NB I-ben is ott mutatkozhattam be. Pályafutásom során Diósgyőrben, Pécsett, Győrben, Szegeden, Balmazújvárosban és Tatabányán is futballoztam. Sok különböző közegben szerezhettem tapasztalatot, az edzői pályán viszont még csak most teszem meg az első lépéseimet.
Hogyan kerültél kapcsolatba klubunkkal, és mi játszott szerepet abban, hogy végül a Kelent választottad?
Az edzőképzés gyakorlati része során találkoztam Harmati Tamással, akit korábbról már ismertem a Puskás Akadémiáról. Rajta keresztül jött a lehetőség, hogy csatlakozzak a Kelenhez, és felajánlotta, hogy vegyem át az U10-es csapat irányítását. Örömmel éltem a lehetőséggel.
Milyen volt az első találkozásod a csapattal?
Nagyon izgultam az elején, elsősorban amiatt, hogy hogyan fogadnak majd a srácok, hiszen edzőként ők az első csapatom. Szerencsére már az első alkalommal nagyon pozitív élmények értek. Egytől egyig kedves, nyitott és tehetséges gyerekeket ismertem meg, és nagyon örülök annak, hogy velük kezdhetem meg az edzői pályafutásomat.
Hogyan jellemeznéd a saját edzői stílusodat és szemléletedet?
A saját edzői szemléletem természetesen még folyamatosan alakul, de játékosként mindig is a támadó futball állt hozzám a legközelebb, és ezt edzőként is szeretném képviselni. Támadásban igyekszem minél nagyobb szabadságot adni a játékosoknak, különösen a támadóharmadban, és szeretném, ha megfelelő önbizalommal mernének kezdeményezni. A legfontosabb számomra, hogy élvezzék a futballt, bátran legyenek kreatívak, és merjenek támadó szellemben játszani.
Mit tartasz a legfontosabbnak ebben a korosztályban a fejlődés szempontjából?
Elsősorban azt, hogy igazán szeressék a futballt, és az edzéseken kívül is minél több időt töltsenek a labdával. Ebben az életkorban különösen fontosnak tartom az egyéni képességek fejlesztését és azt, hogy minél több párharchelyzettel találkozzanak. Szeretném, ha egy az egy elleni szituációkban támadásban és védekezésben egyaránt magabiztosak lennének, mert úgy gondolom, ebben a korosztályban ez a fejlődés egyik legfontosabb alapja.
