Komoly szakmai tapasztalattal és UEFA A-s edzői végzettséggel érkezik Kelenvölgybe Erdő-Lahner Tas, aki az idei szezontól U12-es csapatunk irányítását veszi át.
Üdv Kelenvölgyben! Kérlek, mesélj pár szóban magadról! Hol futballoztál és edzősködtél eddig?
Utánpótlás-játékosként az Újpestnél és a REAC-nál töltöttem a meghatározóbb éveimet, majd még ifjúsági koromban a REAC-tól kerültem a felnőtt labdarúgásba. Felnőttként az NB III és a megyei osztályok között játszottam.
Viszonylag hamar felismertem, hogy a játékoskarrierem várhatóan nem fog profi szintre emelkedni, ugyanakkor mindenképpen a labdarúgásban szerettem volna maradni, ezért egyre jobban elkezdett érdekelni az edzői pálya. Huszonkét évesen kezdtem el edzősködni, majd ahogy haladtam előre az edzőképzésben és szereztem meg a különböző licenceket – egészen az UEFA A licencig –, fokozatosan az edzősködés vált a fő hivatásommá.
Az edzői pályám meghatározóbb állomásai közül kiemelném a II. Kerületet, ahol a felnőttcsapat vezetőedzőjeként, rövid ideig pedig képzési vezetőként is dolgoztam. Csákváron két évig körzetközpont-vezető voltam, emellett utánpótlásedzőként is dolgoztam. Ezzel párhuzamosan egyre nagyobb szerepet kapott az általam alapított egyesület is, ahol az elmúlt években az edzői munka mellett a klub szakmai építésében is aktívan részt vettem.
Ezt a hosszabb időszakot idén nyáron lezártam, és úgy éreztem, elérkezett az idő egy új szakmai kihívásra.
Hogyan kerültél kapcsolatba klubunkkal, és mi játszott szerepet abban, hogy végül a Kelent választottad?
Egy edző kollégámon keresztül hallottam róla, hogy a Kelen utánpótlásában edzőt keresnek. A klubot természetesen már ismertem, hiszen játékosként és edzőként is sokszor találkoztam a Kelen csapataival, és több itt dolgozó kollégát is ismertem.
Az első beszélgetés során már látszott, hogy a klub szakmai munkája egy új, szervezettebb irányt vesz. Én pedig éppen olyan közeget kerestem, ahol a mindennapokban magas szakmai színvonalon, professzionális szemlélettel lehet dolgozni, és úgy éreztem, ehhez itt adottak a feltételek.
Emellett természetesen a családi szempontok is fontosak voltak. Három kisgyermek mellett sokat jelent, hogy a klub viszonylag közel van hozzánk. Összességében nagyon jókor talált meg ez a lehetőség, és az első beszélgetés után nem is kellett sokat gondolkodnom rajta.
Milyen volt az első találkozásod a csapattal?
Nagyon pozitív volt az első találkozás. Már az első edzésen látszott, hogy egy ügyes társasággal fogok dolgozni, és a srácok is nyitottak, fogékonyak voltak arra, amit kértem tőlük. Érezhető volt rajtuk a lelkesedés és a kíváncsiság, úgyhogy már az első nap után nagyon pozitív érzésekkel mentem haza.
Hogyan jellemeznéd a saját edzői stílusodat és szemléletedet?
Alapvetően egy intenzív, kezdeményező futballban hiszek. Szeretem, ha a csapatom magasan védekezik, labda nélkül is aktív, és lehetőség szerint nem adja át a kezdeményezést az ellenfélnek. Labdával a kombinatív, sok mozgásra és együttműködésre épülő játék áll hozzám közel, ugyanakkor fontosnak tartom, hogy mindennek legyen célja és megfelelő kontextusa – önmagáért nem szeretnék sem labdát birtokolni, sem kockázatot vállalni.
Edzőként az egyik legfontosabb képességnek az alkalmazkodást tartom, ezért nem szeretnék dogmatikusan ragaszkodni egyetlen játékmódhoz. Van egy határozott elképzelésem arról, hogyan szeretnék futballozni, de mindig figyelembe kell venni a játékosok képességeit, az ellenfelet és az adott mérkőzéshelyzetet.
Mit tartasz a legfontosabbnak ebben a korosztályban a fejlődés szempontjából?
Ebben a korosztályban számomra az egyik legfontosabb fejlesztési terület a játék megértése és az önálló döntéshozatal. U12-ben a játékosok már képesek egyre összetettebb és folyamatosabb játékhelyzetekben gondolkodni, ezért fontosnak tartom, hogy ne csak technikai megoldásokat tanítsunk nekik, hanem azt is, hogy felismerjék, mikor, miért és hogyan érdemes ezeket alkalmazni.
A cél számomra az, hogy egyre önállóbb, a környezetüket folyamatosan érzékelő és a játékhelyzetekhez alkalmazkodni képes játékosokká váljanak.
