Vereséget szenvedett NBIII-as csapatunk és kieső helyen áll a bajnoki szezon második harmadához érkezve, de sem ez, sem a szép BLSZ-es emlékek nem tántorítják el elnökünket attól, hogy minden erejével a bent maradást támogassa – meccsbeszámoló.
Kelen SC – RKSK 1:4 (0:0)
NBIII. Közép csoport 9. forduló
2019.10.06., vasárnap 14:30, Csepel Stadion, 200 néző
G.: Kokenszky N.(46’), Vattai B.(71’), Peszmeg V.(73’,78’) ill., Kasza D.(64’)
S.: Balaskó Cs.(25’), Vattai B.(41’), Kokenszky N.(50’) ill., Dankó M.(38’), Nagy Zs.(70’), Kádár M.(78’), Balogh B.(88’)
P.: – ill., –
Összeállítás: Haála K. – Könczey M., Rőthy M., Nagy Zs. – Módly M. (Szabó B. 55’), Kasza D., Krajnc B. (Kiss G. 60’), Dankó M. – Koós B., Balogh B., Kádár M. (Horváth D. 82’)
Cserék: Balogh P., Kun B., Horváth D., Bakó K., Zsiborás Z., Kiss G., Szabó B.
Hátrányba került, de jó játékkal egyenlített felnőtt csapatunk a bajnokság 9. fordulójában, végül alulmaradt a ziccer értékesítési csatában az RKSK-val szemben és 4-1-re elvesztette mérkőzését. A találkozót követően Harmati Tamás nyilatkozott, illetve szót kért klubunk elnöke, Andreas van den Aker is.
– A mérkőzés első félideje ismét teljesen rendben volt, nem kaptunk gólt, jól zártunk ott, ahol megbeszéltük, ráadásul megvoltak a lehetőségeink is a vezetés megszerzésére – kezdte értékelését vezetőedzőnk, Harmati Tamás. A második félidőt egy nagy egyéni hiba teljesen felborította, de itt még volt visszaút és sikerült egyenlítenünk is. Ezután viszont szétszakadt a pálya, mindkét csapat győzni szeretett volna. Sajnos nálunk kimaradtak a helyzetek, a vendégek azonban kíméletlenül kiszanálták a ziccereket, ezért gond nélkül vihették haza a 3 pontot. Összességében a két csapat közti különbség leginkább abban nyilvánult meg, hogy az ellenfél játékosai már évek óta a futballból élnek, míg a mi labdarúgóink csak most kóstolnak bele ebbe a világba. Ez meglátszódott a hatékonyságban, főleg a kapuk előtti játékhelyzetekben – ez döntött az RKSK javára, gratulálok a győzelmükhöz.
Az edzői értékelés mellett elnöki értékelés is követte a mérkőzést. Andreas van den Aker először a csapatról és a szakmai stábról beszélt.
– Idén jutottunk fel az NBIII-ba, ráadásul egy nagyon fiatal csapattal, amely tagjainak nem csak az új szint, de életkoruk miatt is időre van még szüksége, hogy a befektetett munkának sikerélmény legyen a gyümölcse. Azt látom, hogy az egyre javuló játék mellett most az egyéni teljesítményeket kell tudni 100%-on pörgetni, és ha sikerül ezt a mérkőzések végéig kitolni, akkor a jobb eredmények is jönnek majd. A csapategység rendben, látom a fiúkat edzésen, ahogy a szakmai stáb munkáját is, és ma is csak azt mondhatom, mint korábban: egy nagyon nehéz utat vállaltunk, de mi bízunk egymásban, és támogatni fogjuk egymást jóban-rosszban.
Az egység tehát megvan, az eredmények mégsem jönnek, adódott a kérdés, hogy az NBIII valóban a Kelennek való-e.
– Amikor tavaly a csapat meccseit néztem, arra gondoltam, hogy két jó igazolással NBIII-as szintű csapatunk lehet. A nyár aztán úgy alakult, hogy Soltész István és Tímári Norman az NBII-be igazoltak, így már négy igazolásra volt szükségünk. Ezt teljesítettük is, de nem tapasztalt, hanem tehetséges fiatal játékosokat szerződtetünk, ami alapvetően nem probléma, mégis annyiban hátrány, hogy a bajnokság más csapatainál sok él-, vagy másodvonalbeli tapasztalattal rendelkező labdarúgó van, vagy épp rutinos NBIII-as játékosok, akiknek a tapasztalata a meccseket eldöntő pillanatokban aranyat érhet. Hiszek viszont abban – mert láttam az idei meccseket is, és több pontot érdemeltünk annál, mint amennyit szereztünk – hogy a kudarcok erősebbé teszik a csapatot, és csak idő kérdése, hogy a siker útjára lépjünk.
Mi történhet ennek érdekében, milyen változások segíthetik elő a csapat fejlődését?
– Az utánpótlás csapataink eredményei biztatóak a jövőre nézve, jó lenne minél több fiatalt a saját rendszerünkből beépíteni a felnőtt csapatba, de ehhez az ifi játékosok részéről nem csak biztató, hanem kiugró teljesítményre van szükség. Emellett persze a kész labdarúgók piacán is körbenézünk újra a téli átigazolási időszakban, hátha tudunk erősíteni. Az alap mégis az, hogy a bizalom töretlen, és a munkába vetett hit idővel meghozza a gyümölcsét.
A gyümölcs gyaníthatóan a jövőbeni NBIII-as tagság lenne, de vajon a klubnak célja-e, hogy bent maradjon a ligában?
– Igazság szerint én nagyon szerettem nézni korábban a BLSZ-es mérkőzéseket, izgalmas volt, hogy ismertem az ellenfeleket, és hogy kialakultak a rivalizálások. Az új szezon elején még furcsa is volt nekem a sok utazás korábban nem ismert városokba, de elkezdett magával ragadni ez a közeg is, remek helyeken jártam és sok szép létesítményben láthattam játszani a csapatot, úgyhogy most már amondó vagyok, hogy inkább látom az NBIII-as tabella második felében a csapatot, mint a BLSZ I. osztályában. Sokat kell még tanulnunk és fejlődnünk hozzá, de egyértelműen cél a bent maradás – nem szeretem az álló vizet.
