Öt – rendkívül sikeres – év után eljött a búcsú ideje: a Kelen SC szakmai vezetője, egyben a felnőtt férfi csapat vezetőedzője, Harmati Tamás Angyalföldön dolgozik tovább, az NB I-be feljutó Vasas újonnan létrehozott tartalékcsapatát, az NB III-as Vasas II-t irányíthatja. Utódja éppen a Fáy utcából érkezik: Bordán Csaba veszi át Tamás szerepkörét. A váltás háttéréről klubunk elnöke, Andreas van den Aker beszélt.
Öt év hosszú idő?
Van, akinek hosszú, van, akinek rövid. Nekünk rövid volt, én legalábbis úgy érzem, hogy elrepült. Sok minden történt velünk, amíg Harmati Tamás volt a Kelen SC szakmai vezetője, egyben az első csapat vezetőedzője. Klubunk leggyorsabb fejlődési időszaka volt ez a fél évtized. Roppant büszkék lehetünk arra, amit Tomi vezetésével elértünk felnőtt és utánpótlás téren egyaránt.
Hogyan kezdődött?
Mintha tegnap lett volna… Jól emlékszem arra a napra, amikor először beszéltünk. Tomi az idő tájt Felcsúton, a Puskás Akadémiánál dolgozott, én, mivel egyhamar rájöttem, hogy azonos filozófiát vallunk a futballról, szerettem volna a Kelenhez csábítani. Az első csapat akkor még a Budapest-bajnokság első osztályában szerepelt, éppen a bennmaradásért küzdött. Tomi azt mondta, abban az esetben jön, ha az együttes elkerüli a kiesést. Hála az égnek azt a bizonyos vonalat alattunk húzták meg, onnantól fogva nem volt visszaút neki… Jött is – és beírta a nevét klubunk históriás könyvébe! Holott eleinte nem volt könnyű dolga, mert alkalmazkodnia kellett ahhoz, hogy mi nem tudunk olyan jó körülményeket biztosítani, mint például a Puskás Akadémia. Hozzánk olyan típusú edző kell, aki alkotni akar, nemcsak csapatot szeretne építeni, hanem klubot is. Tomi becsülettel beleállt ebbe.
Össze lehet foglalni öt évet egy-egy mondattal?
Nehéz, de nem lehetetlen. Az első évben még nem tűztünk ki jelentős célt a csapat elé, de a bennmaradás simán összejött, a tavaszi szezonunk egyenesen remek volt. A másodikban idényre terveztünk előrelépést, ám azt még mi sem hittük volna, hogy ekkorát ugrunk: előbb a Budapest Kupát nyertünk meg, aztán a REAC elleni „bajnoki döntőt”, majd azzal tettük fel a koronát az addigi teljesítményünkre, hogy a Békéscsaba II elleni osztályozót is sikerrel vettük, méghozzá a visszavágó 92. percében szerzett góllal – hazai pályán, mintegy ezerötszáz szurkoló előtt, felejthetetlen hangulatban. A harmadik esztendőről csak röviden: a koronavírus sajnos keresztülhúzta a számításainkat, az NB III-ból vissza kellett térnünk a „blasz-egybe”. A negyedik év azért is szép emlék, mert a csapat együtt maradt, és dühből, akaratból visszajutottunk a harmadosztályba, úgy, hogy közben a Budapest Kupát ismét elhódítottuk. A legutóbbi idény pedig arról szólt, hogy megragadjunk az NB III Nyugati csoportjában – sikerült!
S eddig csak a felnőttekről beszéltünk…
Legalább annyira örömteli, amit az évek során az utánpótlásban véghez vittünk! Tapasztalt és fiatal edzők csatlakoztak hozzánk, szinte mindannyian hozzátették a magukét a sikerekhez. A zöld, fehér és piros csapatok működtetése is jól ment, a zöldek az országos bajnokságokban bizonyíthattak, a fehérek a Budapest-bajnokságokban, a pirosak hobbiszinten játszhattak. A pont az i-re azzal került fel, hogy a Magyar Labdarúgó Szövetség Tehetségközponttá minősítette a Kelen SC-t. Menet közben számos tehetségünk került különböző akadémiákhoz, talán kijelenthetem, hogy sokak elismerését kivívtuk. Sokak áldozatos munkája kellett ehhez, de az biztos, hogy Harmati Tamás nélkül ez nem sikerült volna!
Néhány napja mégis eljött a búcsú ideje.
Egyikünknek sem volt könnyű… Tomi nagy megbecsülésnek örvend a szakmában, tisztában voltam azzal, hogy sokáig nem marad már nálunk. Miután megkereste a Vasas, és végérvényessé vált, hogy öt év után elköszönünk egymástól, volt egy-két álmatlan éjszakám. Nem volt sok időm arra, hogy megkeressem az utódját, de úgy érzem, Bordán Csaba személyében a lehető legjobb megoldást találtuk meg. Csaba a Vasas U19-es csapatától érkezett hozzánk, de korábban kiváló munkát végzett a Vasas Kubala Akadémián, a Puskás Akadémián és az UTE Akadémián is. Csaba egy az egyben átveszi elődje szerepkörét, a szakmai vezető és az első csapat vezetőedzője is ő. Ahogyan Tominak, úgy neki is nagyon sok sikert kívánok, egyúttal gyors beilleszkedést és jó alkotást!
S miért éppen rá esett a választás?
Számomra egyfelől garancia volt, hogy Tomi őt ajánlotta, másfelől a már említett múltja is tiszteletet érdemel. Korábban többször találkoztam vele én is, ugyanolyan szimpatikus volt, mint öt éve Tomi… Az is mellette szól, hogy a keretünkből több játékost ismer, és a fociról alkotott filozófiája is hasonló. Egyetért azzal, hogy fiatal csapattal vágjunk neki az NB III-nak, és egyetért azzal is, hogy egy videóelemző is a csapatunk hasznára lehet. Örülök annak, hogy bennünket választott, azt persze neki is meg kell szoknia, hogy itt mások a körülmények, mint amilyenek a Vasasnál voltak. Amit az elmúlt öt évben elértünk, arra valóban büszkék lehetünk, de nem dőlünk hátra, a célunk továbbra is az, hogy lépésről lépésre haladjunk előre. Ahogyan eddig, a jövőben is lesznek előttünk akadályok, ám valami azt súgja nekem, Csaba irányításával is leküzdjük majd azokat. Egy csodás fejezet tehát lezárult, de megnyílhat egy új…
Hajrá Kelen!
Fotó: Kanizsay Zoltán
