Akárcsak utánpótláskorú játékosaink, edzőink, vagy épp felnőtt labdarúgóink, klubunk egészségügyi stábjának eddigi vezetője, Horváth Eszter is olyan közegbe került a Kelennél, ahol minden adott ahhoz, hogy szakmailag szintet léphessen – INTERJÚ.
Bő három évet követően távozik a Kelen egészségügyi stábjának vezetője, Horváth Eszter, aki a korábbi női szövetségi kapitány, Markó Edina felkérésére a szombathelyi Illés Akadémia női szekciójának egészségügyi részlegét segít felépíteni és működtetni a jövőben. A szakmai ranglétrán egyre feljebb kúszó Esztivel beszéltünk a labdarúgóévek kapcsolatairól, a fejlődésorientált szakmaiságról és arról is, hogy a sokrétű munkakör összességében előny is lehet.
– Markó Edina keresett meg, és hívott Szombathelyre, akivel az előző fél évben együtt dolgoztunk a válogatottnál, közösen utaztunk Svédországba és Lettországba, és fogadtuk itthon Izlandot – kezdte Horváth Eszti, aki tavaly óta nem csak okleveles masszőr, de gyógytornász diplomát is szerzett, és új állomáshelyén is elsősorban ebbe a munkakörbe érkezik. – Bő három éve érkeztem a Kelenhez, ami alatt szép fejlődési ívet írt le a klub és az egészségügyi szekció is, mi például összesen ketten kezdtünk Palotás Andival, tavaly pedig már nyolc specialista alkotta az EÜ stábot, úgyhogy mindig hálás leszek a lehetőségért, hogy itt kibontakozhattam.
– Masszőrként érkeztél és úgy lépsz feljebb, hogy egy teljes egészségügyi szekció vezetője voltál, aki immár gyógytornászként is, a sérüléskezelés teljes folyamatára rálát és kompetens is benne – ez utóbbi mennyit számít a hatékonyságot tekintve?
– Két teljesen eltérő munkakör a masszőré és a gyógytornászé, miközben nagyon szorosan épül egyik a másikra, és a sérüléskezelés folyamatában is egymást követik, úgyhogy nagy kihívás ekkora területen hatékonynak lenni – mégis úgy érzem, előnnyel indulok azokkal szemben, akik csak az egyik, vagy csak a másik terület szakemberei. A pár hetes lehetőség, hogy valakit elindíts a gyógyulás útján most már akár több hónapra nyúló felelősséget is jelenthet, ami alatt viszont teljesen végigvihető a rehabilitáció, ráadásul gördülékenyebben, mert minden részletet ismerve viszem végig a folyamatot. A sérüléskezelés első pillanatától kezdve figyelhetem, hogy milyen reakciók érkeznek a különböző módszerekre, és aztán nem átadnom kell ezt a tudást a lehető legjobban, hanem egyszerűen csak felhasználnom. Persze ha megfelelő a kommunikáció és szoros az együttműködés a munkatársakkal, akkor ezt több személy is végezheti gördülékenyen, szerencsére a Kelen egészségügyi stábjában ez alapvetően jól működött.
Ebben a gördülékenységben Eszti szakmai partnere Borbély Zita volt gyógytornászként, aki szintén távozik a Kelentől, és aki Esztihez hasonlóan a szakmai teljeskörűségre törekszik.
– A pályám elején járok és még a tapasztalatszerzés időszakában, amiben nagy segítségemre volt a Kelen, hiszen rengeteg szakmai kihívással találkoztam. Ugyanakkor nem kényelmesedhetek el, újabb és újabb helyzetekben szeretnék helytállni, széleskörű ismeretekkel gazdagodni, és a szakterületem legkülönbözőbb feladatait megoldani. Úgy hiszem, hogy ezen az úton járva lehetek majd a páciensek számára legjobb társ a gyógyulásban. Az viszont biztos, hogy az itt megtapasztalt közösségi mechanizmusok és értékek, és az egészen speciális feladatok nagy segítségemre lesznek a pályámon, ezért pedig mindig hálás leszek. Szuper közösség ez, amit sose fogok elfelejteni.
Adódik azonban a kérdés, hogy ez a munkaköri sokrétűség, amire Zita törekszik, és ami Horváth Eszti napi szintű küldetése volt, vajon segíti, vagy hátráltatja a speciális tudás kibontakozását?
– Nem egyszerű feladat, ez biztos, de úgy érzem, hogy nagyon jó alap lesz minden további munkámhoz, hiszen nem csak a szakmai, hanem a szervezési részébe is elég aktívan csöppentem bele, a beszerzéstől kezdve a munkarend kialakításán át a sérüléskezelési folyamatprotokoll megalkotásáig – folytatta Horváth Eszter. – Ez lehet persze hátrány is, de én valahogy mindig is az előny oldaláról közelítettem meg. Külön élmény volt, hogy mennyi mindent megtudok így tapasztalni, amiket aztán a karrierem későbbi szakaszában is egészen biztosan az előnyömre tudok majd formálni. Aki fejlődni akar, annak a Kelen tökéletes hely.
Eszti sem stábvezetőként kezdte a szakmát sőt, nem is a Kelenben, hiszen 2014-ben még korábbi MTK-s edzője, Turtóczki Sándor hívta a női U19-es válogatotthoz a korábbi kapust.
– Addigra már nem játszottam, viszont megszereztem a masszőri képesítést, Sanyi bá pedig ismert engem és elhívott a válogatotthoz. Az U19-esek mellett aztán a kisebb korosztályokhoz is besegítettem, végül tavaly a nagy válogatotthoz kerültem. Eközben félúton érkezett a Kelenes lehetőség, 2017-ben, ahol szintén masszőrként kezdtem, viszont egy olyan közegben, ahol nem csak elvárás volt a fejlődés, de adott is volt hozzá minden. Andreas van den Aker felé lényegében bármivel fordulhattam, ha arról volt szó, hogy jobb legyen valami a Kelenen belül. De nem csak segítette és felügyelte a munkánkat, hanem hagyott is minket önállóan dolgozni, ami nagy segítség ahhoz, hogy valóban magára vegye az ember a felelősséget.
– Mekkora volt a te felelősséged a stáb kialakításában?
– Be kell valljam, hogy a Kelen egészségügyi stábjában mindenkit ismertem már korábbról, de nem ez volt a válogatási elv, hiszen sok mindenkit ismerek. Papp Eszter doktornő már azelőtt segített a Kelenes játékosok kezelésében, hogy hivatalos lett volna a klub és közte az együttműködés az újak pedig mind úgy érkeztek, hogy szakterületük tehetséges képviselői, akik a hivatástudatuk miatt csatlakozhattak hozzánk, és akik épp emiatt szerették is ezt a lehetőséget, mert valóban fejlődhetnek. Lényeg a lényeg, ha Andreas nem ilyen nyitott szellemiségű, aki mindig szán időt arra, hogy leüljünk, és meghallgassa a fejlesztési koncepciót, akkor mindebből semmi nem valósult volna meg.
– A Kelen nélkül is itt tartanál most, hogy a korábbi női szövetségi kapitány csábít el az ország egyik kiemelt akadémiájához?
– Ha azt nézem, hogy labdarúgóként milyen kapcsolatokra tettem szert, akkor akár lehetne igen is a válaszom, ami viszont biztos, hogy szakmailag egyáltalán nem tartanék itt, ha nincs a Kelen.
– A szakmaiak mellett pedig a személyes kapcsolatok is sokat számítottak, a Kelenhez is úgy érkeztem, hogy már sokakat ismertem a fociból és így egy pillanatra sem volt idegen az új közeg. Aztán több munkatárssal baráti kapcsolat is kialakult, Major Csongor személyében például az egyik legjobb szakembert ismertem meg, aki eközben emberként is remek, Borbély Zita pedig olyan rugalmasságot mutatott munkavégzés közben, amit szinte nem is vártam el – profi volt és csapatjátékos. Nem is gondolom úgy, hogy az efféle kapcsolatok megszakadnának csak azért, mert egy másik városba megyek dolgozni. Úgyhogy rengeteget kaptam a Kelentől, remélem adni is tudtam valamennyit.
– Efelől kétségünk nem lehet, hiszen az új igazolásaink szerint országos szinten is tényezőnek számít a Kelen egészségügyi szekciója…
– Ez így is van, én például a szakdolgozatomat is annak szenteltem, hogy felmértem, hogy hogyan alakul az egészségügyi ellátása a magyar labdarúgó kluboknak, mindezt férfiaknál az első három osztályban, míg a nőknél az élvonalban. A kutatás alapján kijelenthető, hogy az itteni stáb a férfi NBII-es csapatok ellátottságának szintjén van, ha úgy tekintünk a szakemberállományra, mint aki csak a felnőtt csapatokkal dolgozik. Persze a Kelennél közel 800 sportolóért van felelőséggel ez a szekció, mégis, országos szinten csak a kiemelt akadémiák vannak jobban ellátva. Az viszont biztos, hogy a Kelenhez hasonló egészségügyi fejlődéstörténetek miatt manapság sokkal jobb fiatal sportolónak lenni, mint jó pár éve, amikor sokkal több minden állhatott egy karrier, vagy épp a játékélmény útjába. És pont az én példám mond ennek ellent, de alapvetően nem hiszem, hogy női szinten innen az egészségügyi stábból bárki találna jobb helyet, mint a Kelen. Úgyhogy élmény volt, amit köszönök, és ha máshol nem, a pálya szélén úgyis találkozunk még.
Mi is köszönjük Eszti és Zita, akár egyesével is sokan lennénk azok, aki személyesen nektek hálásak a felépülésükért. Bárhova is sodor titeket az élet, sok sikert kívánunk!
A búcsú mellett ugyanakkor fontos az is, hogy két távozónk helyére hasonló mentalitású szakemberek érkeznek, így klubunk egészségügyi ellátottsága továbbra is kiemelkedő maradhat. Eszti és Zita helyére ráadásul négy új szakember is érkezik – a már eddig is besegítő Ács Krisztina, masszőr mellett Kelényi Szabolcs is csatlakozik a stábhoz, aki a férfi első csapat masszőre lesz, míg Szabó Daniella gyógytornászként érkezik a Kelenbe. Mellettük egy fővel bővül az orvosi stáb is, dr. Szilágyi Tamás a férfi I. csapat szakmai konzulense lesz. A szekció új vezetője pedig innentől Derzsényi Dorina, akinek segítségével új specialistáinkat is bemutatjuk majd itt, honlapunkon.
Köszönünk még egyszer mindent, és Hajrá Kelen!
