A Kelen két legújabb igazolásával egy olyan ötfős mag áll újra össze, amely az utánpótlásban közösen élt meg bajnoki és válogatott sikereket, baráti kapcsolatuk pedig egy új sikerkorszak záloga lehet.
Harmadik félidős adok-kapok közben ültünk össze a Kelen SC két új igazolásával, a mondhatni párban érkező Kertai Dániellel és Ayrton de Olveira-val, akik nem sokkal az interjú előtt szembesültek azzal, hogy Harmati Tamás egyáltalán nem könnyű ellenfél, ha teqballban mérik össze a tudásukat. Nem titok, hogy az első felvonást felnőtt csapatunk vezetőedzője Balogh Bencével összeállva nyerte, amit viszont jól kezeltek a srácok, hiszen félmosollyal az arcukon már a visszavágóról egyeztettek, amikor nekikezdtünk az interjúnak. Azért érdekes ez a nyitókép, mert az egész beszélgetés során koruk ellenére letisztult és céltudatos játékosok meséltek a Felcsúton és a korosztályos válogatottakban közösen eltöltött utánpótlásévekről, a fociból kiinduló barátságukról és az újra összeálló nagy csapatról, arról a bizonyos ’97-es korosztályról.
– Egyszerűen elvoltunk egymás mellett, mint csapattársak, aztán a középiskolában egy padba kerültünk, és az első évet követően, amikor nem is gondoltam volna, hogy ennyire egy hullámhosszra kerülünk, egyszer csak kialakult az, hogy Ayrton lett a legjobb barátom – kezdi Kertai Dániel, aki 2012-ben a Videotontól érkezett ahhoz a Puskás Akadémiához, ahol már két éve edződött a korábbi budaörsi Ayrton.
– De tényleg, csak azért kerültünk egymás mellé, mert mindkettőnk padtársa másik iskolába került, aztán megmaradtunk egymásnak – sorsszerű az ilyen. Még egy év eltelt, aztán csatlakozott ehhez Erdei Andris is, úgyhogy tényleg régre nyúlik vissza az ismeretség – meséli Ayrton, aki meglepően részletesen emlékszik a másfél évtizeddel ezelőtti meccseire is, például hogy melyik pályán és melyik korosztályban játszott először a Kelent január óta erősítő Erdei ellen.
– Fürge, kellemetlen ellenfél volt már kicsiként is – teszi még hozzá.
Nem csak Erdei Andrissal, de korábban Pintér Bencével és Zima Ádámmal is egy klubban játszottak a srácok, és ugyan két utóbbi egy évvel idősebb a triumvirátustól, kiscsoportos, kiemelt edzéseken többször játszottak együtt, akárcsak az utánpótlás válogatottakban.
– Rossz volt a kiválasztás! – szól közbe nevetve Harmati Tamás, de persze csak azért, hogy tovább tüzelje a srácokat a teqball visszavágó előtt. Ők maguk egyébként mindketten folyamatosan ott voltak a keretben U15-östől U20-as korosztályig, ahol nem csak sokat tudtak fejlődni, amikor az ország korosztályos legjobbjaival edzettek és játszottak együtt, de bevallásuk szerint mámoros büszkeség is volt viselni a címeres mezt.
– Az külön beleégett az agyamba, ahogy a meghívókat kiosztották. Minden alkalommal jött be az edző az öltözőbe és papír alapon adta kézbe a srácoknak, én meg egyfolytában arról álmodoztam, hogy egyszer én is kapjak egyet, rajta a nevemmel, aztán amikor megtörtént, az egészen különleges büszkeség volt. Később, amikor U17-ben összeért a puskásos csapat, akkor tizenkettőnket is behívtak – meséli Ayrton.
– Igen, lényegében a válogatott kezdő a Puskás U17-es kezdője volt – teszi hozzá büszke mosollyal Dani.
A puskásos ötös közül egyébként hárman, Erdei Andris, Pintér Bence és Ayrton de Oliveira is középpályások, adódott hát a kérdés, hogy az újonnan érkező Ayrton mivel fog helyet követelni magának a kezdőben.
– Egész pályafutásomat végigkísérte az a helyzet, hogy a védekező középpályás posztra rendre többen vagyunk, mint amennyire egy keretnek szüksége van, de már hozzászoktam ehhez, hogy harc harcot követ minden állomáshelyemen. Viszont tudom is azt magamról, hogy mik az erősségeim, ráadásul sok szakmai impulzus ért már ahhoz, hogy azt is tudjam, mit kíván meg a pozíció. Bízom magamban azt illetően, hogy a labdaszerzés, a játékolvasás, a kombinatív játék és az erőszakosság kombinációjában elég jó képességeim vannak ahhoz, hogy kiharcoljam a helyem a kezdőben, miközben minden újdonságra nyitott vagyok annak érdekében, hogy egyre jobb legyek és hatékonyan tudjam segíteni a csapatot.
– Na meg erre a posztra nem is elég egy játékos – teszi hozzá Kertai, aki már azt is látja maga előtt, hogy ők hárman egyszerre is fent lehetnek a pályán.
– Már csak azért is mert nem csupán egy poszton használhatóak a srácok, Pinyő hatost és nyolcast is tud, Ayrton sokáig a szélen focizott, úgyhogy ott sem okozna csalódást és Andrisnak is széles a paletta, amin futballozik.
VÁLTÁS
Dani már 17 évesen bemutatkozhatott a Puskás Akadémia NBIII-as csapatánál, és azóta stabilan ezer játékperc fölött futballozott minden felnőtt labdarúgásban eltöltött évében. A középső védő 2017-ben igazolt Iváncsára, ahol nem csak, hogy megjöttek a gólok is – háromszor is betalált a szezonban -, de két mérkőzést kivéve minden meccsét végigjátszotta az NBIII. Közép csoportjában 3. helyen végző együttesben. A 2018-2019-es évadban hetedik helyre visszacsúszó Iváncsáról aztán Sárvárra szegődött, ahol ugyan megkérdőjelezhetetlenül alapemberré vált, a pandémia alatt mérleget vont, és személyesen kereste fel Harmati Tamást.
– A sárvári klub visszalépett az NBIII-as szezontól, ami segített abban az elhatározásomban, hogy váltanom kell, noha előtte is úgy éreztem, hogy nem a vasiaknál fogok kiteljesedni és ez dolgozott is bennem valamennyire évközben. A játékpercek miatt mentem oda és ezt meg is kaptam a szakvezetéstől, de már az odaigazolásomkor is egy évre terveztem, úgyhogy én hívtam fel Tomi bát a nyáron azzal, hogy váltani akarok. Fontos volt, hogy fehérvári vagyok és szerettem volna a környéken csapatot találni magamnak, emellett nagyon jókat hallottam a Kelenről, az edzésekről, Tomi bát pedig még Felcsútról ismerem, úgyhogy hamar összeállt a kép.
Ayrton esetében a puskásos éveket két pécsi szezon követte. A korábban szélső, ma már védekező középpályás játékos úgy mutatkozott be 2015-ben az NBIII-as Puskás Akadémiában, hogy még bőven tinédzserként, 18 évesen is 20 mérkőzés jutott neki, és több mint ezer játékperc, aztán ez a mennyiség évről évre megfeleződött így nem csak az új behatások, de játékigénye miatt is váltott.
– Kilenc évet húztam le az akadémián és ugyan volt közben egy rövid csíkszeredai kitérőm, nagyon kellett már az új impulzus. Egy utolsó pillanatos ajánlat volt a PMFC megkeresése, amely akkor a bennmaradást tűzte ki célul és nagy öröm volt, hogy ezt velem együtt sikerült elérniük. Ezen felbuzdulva éles váltás történt, és a következő – tavalyi – szezonban már a feljutásért játszott a csapat, amelyben csak hatan maradtunk a régiekből. Eközben tizennégy játékos cserélődött ki, az új rendszerben pedig átálltunk a korábbi két védekező középpályást alkalmazó rendszerről gyémánt alakú formációra, így aztán az addigi szerepem lényegében megszűnt, mert egy defenzív belső középpályásra volt csak szükség, az addigi poszttársamon túl pedig még egy új ember érkeztek ebbe a szerepkörbe. Ha nem lett volna jó a közeg és színvonalas az edzések minősége, akkor rövid úton váltottam volna, de ment előre a csapat, megvolt a lehetőségem a fejlődésre és ugyan kevés szerephez jutottam meccseken – főleg az előző évhez képest -, amit lehetett magamévá tettem az utolsó pécsi évemből is.
Ayrton és Dani leigazolásával így kijelenthető, hogy jelentős NBIII-as rutin érkezik a harmadosztályba visszavágyó Kelenhez, egész pontosan 167 meccsen szerzett 12 491 percnyi meccstapasztalat. Leigazolásuk legnagyobb hozadéka azonban nem is ez a tekintélyes adat lehet, hanem az, hogy a korábban komoly utánpótlás sikereket elérő csapat magja újra összeállhat, ezúttal azonban már zöld mezben.
A korábbi puskásos ötös, Zima Ádám, Kertai Dániel, Pintér Bence, Ayrton de Oliveira és Erdei András ugyanis az utánpótlás bajnoki címek mellett az Ifjúsági Bajnokok Ligájában és a korosztályos válogatottakban is szerepeltek együtt, noha az egyel idősebb Zima Ádám és Pintér Bence esetében kisebb átfedéssel.
– Mi ezt már nagyon sokszor beszéltük és már vártuk, hogy egyszer valahol egy csapatnál újra összejöjjön ez a brigád – így Kertai Dani, aki láthatóan tényleg várja már, hogy újra egy csapatban meccselhessen a régiekkel. – Így ráadásul, hogy ennyien egy helyen vagyunk, ez egy nagyon jó dolog kezdete lehet. Le is akarom vetkőzni ezt a vándoréletet, most úgy állok itt, hogy hosszú távra tervezek.
Ez utóbbi kijelentés azért izgalmas, mert a Kelenhez januárban érkezők jellemzően fél évre írtak alá klubunkhoz, azzal a céllal, hogy benntartsák a csapatot az NBIII-ban. A koronavírus miatt félbeszakadt szezonban erre nem adatott meg nekik a lehetőség, öröm ugyanakkor, hogy mindannyian, így az említettek mellett Lukács Richárd, Wild Tamás és Soós Dávid is kitartottak együttesünk mellett, és jövőre is a Kelen játékosai lesznek.
Bentről rálátva mégis kívülről nézve is úgy tűnik – és ez nagyon izgalmas – hogy ez bizony valami jónak a kezdete lehet, amit mi, Kelenesek, tűkön ülve várunk!
Üdv nálunk srácok!
Hajrá Kelen!
Fotók: Kertai Dani és Ayrton de Oliveira Facebookjáról
