Otthonos közegbe érkezik vissza Jassó Gergely. Utánpótlás-játékosként hosszú éveken át viselte a Kelen címeres mezt. Most, egy évtized elteltével az U16-os csapat vezetőedzőjeként tér vissza klubunkhoz.
Először is: Üdv Kelenvölgyben! Kérlek, mesélj pár szóban magadról! Hol futballoztál vagy edzősködtél eddig?
– Ha úgy vesszük, ez egyfajta „visszatérés” számomra, ugyanis én itt kezdtem focizni gyerekkoromban a Kelenben, és szinte az egész utánpótlás „karrieremet” itt töltöttem. 2005 és 2015 között 10 évig voltam a ’97-es korosztály játékosa. Ezt a korosztályt végig Csernik Kornél irányította, aki nagy hatással volt rám. Élményszerű, nagyon intenzív időszak volt, és úgy tűnik, hogy ezek a formatív évek végül meghatározó erejűnek bizonyultak. Felnőttként már nem fociztam, az érettségi után teljesen eltávolodtam ettől a közegtől. Végül Kornél unszolására és bátorítására csatlakoztam az UDSE-hez, amikor a klub indult. Egy érdekes és izgalmas projektnek tűnt, én pedig éppen egy útkereső fázisában jártam az életemnek, így belevágtam. Először Kornél mellett, majd Papp Marcelo és Lisztes Krisztián mellett voltam segítő, 2021-ben kaptam meg az első csapatomat, és a következő években U13-tól U19-ig minden korosztályban kipróbálhattam magam, sőt egy mérkőzés erejéig egy kollégámmal közösen a BLSZ I-es felnőtt csapatot is irányíthattam.
Hogyan kerültél kapcsolatba klubunkkal, és mi játszott szerepet abban, hogy végül a Kelent választottad?
– Amikor tavasszal felmerült, hogy az UDSE–BVB projekt a Kelenre költözik, és az edzők, illetve a szakmai vezetők is vele tartanak, én is csatlakozni szerettem volna. A magyar utánpótlás foci világban kevés az olyan ember, akivel mind emberileg, mind szakmailag azonosulni tudnék. Munkácsi Dávid és Theo Schneider abszolút ilyenek, így amikor kiderült, hogy ők folytatják a közös munkát, és számítanak rám, nem volt kérdés, hogy követem őket. Tényleg két olyan emberről van szó, akik alapjaiban befolyásolták a futball-látásomat az elmúlt években, és mellette olyan morális és erkölcsi sztenderdeket képviselnek, amiket én is.
Milyen volt az első találkozásod a csapattal? Hogyan jellemeznéd a saját edzői stílusodat és szemléletedet?
– A csapatot elég zaklatott állapotban vettem át, ugyanis az előző szezon végén sajnos kiestek az országos alap bajnokságból, ami rendesen megtépázta a srácok önképét és egymás iránti bizalmát. A bizalmatlanság az irányomban is megvolt, amit napról napra, lépésről lépésre kellett lebontanom az elmúlt hetekben. Több játékos távozott a nyáron, és sok új arc jelent meg az öltözőben, de mára szerencsére kialakult egy fix, jó létszámú keret, akikkel a szezonban együtt fogunk dolgozni.
Az edzői stílusom fókuszában az intenzitás áll. Ezt képviseltük az UDSE-nél is. Labdával és labda nélkül is mi szeretnénk alakítani az eseményeket. Ehhez az eszközeink a szervezett, hátulról való építkezés labdával, és az agresszív letámadás labda ellen. Hogy ezt meg tudjuk valósítani, elengedhetetlen a folyamatos, magas intenzitású munka az edzéseken, ahol a játékosok nagyon komoly ellenállást és kihívást jelentenek egymásnak, egymást sarkallva a még jobb teljesítményre.
Mit tartasz a legfontosabbnak ebben a korosztályban a fejlődés szempontjából?
– Ez a zaklatottság, bizonytalanság nemcsak erre a csapatra, hanem általánosságban a korosztályra is jellemző. Ebben a korban nagyon dinamikusan változik az ember hozzáállása a világhoz, az emberi kapcsolataihoz, önmagához. Szükség van ilyenkor stabil pontokra, kapaszkodókra, amik az állandóságot biztosítják a folyamatos változásban. Ez lehet a sport. Az edzések és meccshétvégék ritmusa, a közösséghez való tartozás, a hasonló élethelyzetben lévő, azonos kihívásokkal küzdő csapattársak mankók lehetnek ebben a nehéz időszakban. A felnőtté válás folyamatának azonban a fociban is meg kell jelennie. Egyre inkább teljesítményorientáltabbá válik a játék U16-ban. A gyermeki szertelenségből adódó rapszodikusságot, a teljesítménybeli nagy kilengéseket lassan le kell vetkőzni, a verseny fokozódik, edzésről edzésre, mérkőzésről mérkőzésre egyre stabilabb teljesítményt kéne nyújtani. És igazából ez a nagy kihívás, hogy ebben a nagyon érzékeny, bizonytalan időszakban, amikor minden változik, egyenletesen jó, kiegyensúlyozott játékot tudj produkálni hétről hétre.
Milyen rövid- és hosszútávú célokat tűztél ki a csapat számára?
– Az új, dortmundi filozófiának megfelelő stílus és játékmodell implementálása az elsődleges, illetve a csapatmorál helyreállítása. Ha ezek meglesznek, akkor jönnek majd az eredmények is, hiszen a játékosok képességei megvannak ehhez, csupán a mentalitáson kell változtatni.
