A Kelen Sport Clubot 1926-ban alapították Kelenvölgy lakosainak kezdeményezésére. A közösségi alapokon nyugvó sportegyesület már a kezdeti években külön figyelmet fordított a fiatalok képzésére, és már az 1929-30-as szezonban bajnok lett a klub ifjúsági csapata. A kezdetben a mai Solt utcai pályán játszó klub 1934-ben költözött a Hunyadi Mátyás úti területre, ami azelőtt még elkerítetlen, földes terület volt.

A II. Világháború előtt, 1938-ban felmondott pályabérleti szerződés miatt a klub otthon nélkül maradt, a harcok alatt felfüggesztette működését, és csak a háború után alakult újjá, Kelenvölgyi Barátság SE néven. Nem várt viszont sokat az újraindulással, hiszen már 1945-ben elindult az MLSZ által szervezett bajnokságban, 1946-ban pedig a korábbi bérleti viszony helyett megkapta saját felhasználásra a Hunyadi Mátyás úti területet, amelyet sportteleppé alakított.

Az ötvenes évek elején az 1938-ban világbajnoki ezüstérmes, és a döntőben gólt is szerző Titkos Pál lett felnőtt csapatunk edzője, aki nem sokkal később már nem csak a Kelen játékosainak vezényelt edzést, de a Magyar Labdarúgó Szövetség főtitkári pozícióját is ellátta párhuzamosan. Az 1955-ig regnáló sportvezető utáni időszakban több kisebb átalakuláson esett át klubunk, a forradalom után nem sokkal, 1957-ben például az Április 4. Gépgyár csapata kapta meg pályánkat, az utánpótlást azonban továbbra is a kelenvölgyi gyerekek biztosították.

Idővel annyi ügyes helyi gyerek járt a Hunyadi Mátyás úti edzésekre, hogy a ’60-as években két ifi focicsapat is indulhatott a bajnokságban, miközben országos első osztályú férfi röplabda csapat, Budapest bajnokságban szereplő női kézilabda csapat, és természetjáró szakosztály is működött. Az évtized hozománya volt, hogy klubunk az NBIII-ban szereplő katonacsapat, a Honvéd Budai Nagy Antal SE-vel együttműködve üzemelt, amely a pályahasználatért cserébe napi rendszerességgel pályamunkásokat biztosított egyesületünk rendelkezésére. A munkaerő pedig jól jött, hiszen nem csak rendbe tették a lelátót és a centerpályát, de utóbbit előkészítették füvesítésre, az addigi szántóföldön kialakították a középső pályát, és a sporttelep látképét ma is meghatározó fákat ültettek a kerítés mellé.

Az 1967-ben elkészült füves centerpályát a Ferencváros ellen avatta fel klubunk, amely Magyar Kupa meccsen a Honvéd, a Dózsa és a Vasas ellen is játszott itt, illetve volt olyan barátságos mérkőzés is, amikor pályánk a magyar labdarúgó válogatottnak adott otthont. Az efféle mérkőzéseken rendre megteltek a lelátók, ami akkor valamivel több, mint kétezer nézőt jelentett, akik egységesen buzdították is a csapatot: „Hajrá Völgy!”

Az évtized végén kialakult a vasúthoz legközelebb eső, és ma az önkormányzat tulajdonában lévő harmadik pálya is, a következő évtized elején, a ’70-’71-es bajnoki szezonban pedig története során először jutott fel országos szintre az akkor Április 4. Gépgyár SE néven működő csapat, amely megnyerte a regionális I. osztály küzdelmeit és az NBIII-ban folytathatta a következő szezonban. Mindössze három esztendővel később meg is nyerte a sorozatot, amikor 1974-ben NBIII-as bajnok lett.

A ’80-as években az Április 4. Gépgyár fokozatosan felszámolta budapesti tevékenységét, vidékre költözött és megszüntette a sportegyesületet. A kelenvölgyi sportéletben keletkezett űr viszont nem tartott sokáig, hiszen 1981-ben a helyi igényeket felismerve újraalapította a Kelen SC-t Hegedűs Péter. Célja az alapításkori értékekre alapozva az volt, hogy Kelenvölgy és környéke lakosságának testmozgási, sportolási lehetőséget biztosítson.

A nagy tervekkel érkező alapító magánkézben lévő klubját úgy próbálta fenntartani, hogy az egyéni finanszírozás helyett több lábra állította az egyesületet. Ehhez hitelből megvásárolta a klubnak a sporttelepet, támogatásért folyamodott az Országos Testnevelési és Sporthivatalhoz, majd éttermet, nyomdát és egy lovardát terveztetett a Hunyadi Mátyás úti területre, utóbbit Makovecz Imre tervezőirodájával karöltve, emellett a középső pályán játszóteret alakíttatott ki, a vasút melletti pályát kaszkadőröknek adta ki, a centerpályát pedig egy másik, BLSZ I-es csapatnak.

A bevételek tehát több kézből érkeztek, azonban a nagy befektetések, a nyomda, a lovarda és az étterem közül csak az utóbbi épült meg, később sajnos az is leégett, így a jól indult projekt kisiklott, és klubunk újra veszélybe került. Több, rövid idő alatt egymást követő és botrányokkal tarkított elnökválasztást követően a klubunknak korábban hitelező Dunabank árverést hirdetett az ingatlan értékesítésére, de csak akkor kelt el, amikor Szigeti István, az akkori felnőtt csapat kapusa felvette a kapcsolatot a XI. kerületi önkormányzattal, és klubunk képviselőivel együtt felajánlotta megvételre a Hunyadi Mátyás úti területet. Az egyezség részeként az önkormányzat az ingatlan egyharmadát, egészen pontosan a vasút melletti pályát vásárolta meg, illetve rendezte a klub tartozásait, amely ezért cserébe biztosította a kerületi sportprogramok lebonyolításához szükséges területet.

A ’90-es években a klub sorsát szívükön viselő tagtársak eljutottak oda, hogy kizárólag kelenvölgyi kötődésűeket választanak a vezetőségbe és elnöknek is, így lett 1994-től kezdődően 21 éven át elnökünk Sárréti Károly. A kezdeti időszakban klubunk anyagi stabilitását és a létesítmény zökkenőmentes fenntartását tűzte ki célul az új vezetőség, amely jól menedzselte az erőforrásokat, 1995-ben például hosszú távú bérleti szerződést kötött a teniszpályák üzemeltetésére, 1995-2000 között pedig a BEAC Labdarúgó Szakosztályának biztosított helyet működésükhöz, szintén bérleti rendszerben. Emellett aprólékos jogi munkával sikerült először csökkentenie a korábbi zavaros működésből fakadó tartozásait az APEH felé, illetve 1999-re teljesen rendezte azt, így az új évezredet jelentősebb adósság nélkül kezdhette meg a klub.

A ’90-es évek hozománya volt az is, hogy a korábban szinte teljesen kioltott sportélet újra virulni kezdett, hiszen a vezetőség visszacsábított klubunkba olyan kelenvölgyi játékosokat, akik máshol, de rosszabb körülmények között futballoztak. Az újjáalakult csapat rövid úton két osztályt lépett, majd az elnökhelyettesként is működő edző, a korábban az Április 4. SE-ben futballozó Öhler László vezetésével bebetonozta helyét a BLSZ I. osztályában, miután 1997-ben megnyerte a BLSZ II-es bajnokságot.

Az élénkülő futballélet az utánpótlásunkra is kihatott, akkori felnőtt tartalék csapatunk – szinte kizárólag kelenvölgyi fiatalokkal – két év alatt két osztályt ugorva a BLSZ II. osztályába jutott, amely eredmény egyúttal szövetségi szinten kötelezte klubunkat megfelelő számú utánpótlás csapat elindítására. Ehhez a korábban szintén az Április 4. SE-ben futballozó, és a Kelennél dolgozó utánpótlásedző, Dóczi István vezetésével klubunk toborzó jelleggel felkereste a helyi iskolákat és sikerrel verbuvált gyerekeket a Kelenhez. Az igazán nagy létszámnövekedés a 2002-es labdarúgó-világbajnokságot követően érkezett, hiszen ekkor nőtt meg ugrásszerűen a futball iránt érdeklődő gyerekek száma, befogadó és nevelő egyesületként pedig kiemelt jelentőségű feladattá vált az előremutató utánpótlásképzés a Kelen számára.

Az újradefiniált rendszer hozta is az eredményeket, Dóczi István vezetésével már a ’90-es években megszerezte első ifjúsági bajnoki címét a Kelen, később pedig a vonzó körülmények miatt klubunkat egyre többen látogató gyerekekből évről-évre újabb utánpótlás korosztályos csapatokat indíthattunk el.

Az őskelenesek alkotta vezetőség eközben nagy átfedésben volt Old Boy’s csapatunkkal, amely az önkormányzattal és a sportbarátokkal ápolt jó viszony kiteljesítéseként nagyobb különítményekkel látogatta meg a XI. kerület hazai és külföldi testvérvárosait, hogy futballban mérjék össze erejüket, megosszák egymással tapasztalataikat, és a fejlődésről értekezzenek.

2006-ban ennek megfelelően műfüves borítást kapott a vasút melletti önkormányzati pálya, 2007-ben pedig felépült az emeletes öltözőépület és a régi is teljes felújításon esett át. Szintén az együtt töltött napok mozdította elő – noha korábban is volt erre tervezet – hogy a környék gyermekei nyáron se maradjanak sport nélkül, így az évtized második felében elindultak a Hunyadi Mátyás úton megrendezett nyári sporttáborok. Emellett célzottan az utánpótlás fejlesztésére hozta létre 2008-ban klubunk a Titkos Pál Alapítványt, amely a szakmai fejlesztés mellett a nehéz szociális helyzetű gyerekek és fiatalok sportolási lehetőségeit igyekszik segíteni.

A tömegsport mellett eközben egyre inkább előtérbe került a kiemelt tehetségű gyerekek élsportra felkészítő képzése, amely a ’10-es évek közepére már azt jelentette, hogy a régebb óta edzett korosztályokban, így U14-től U19-ig már az országos másodosztályokban szerepeltek utánpótlás csapataink, U17-es futsal csapatunk pedig 2014-ben országos bajnok lett. Az utóbbi sikert szinte rögtön az indulás után érte el futsal szakosztályunk, amellyel egy időben, 2013-ban alakult meg női szakosztályunk is. Lányaink is egyre halmozták a sikereket, így nem volt meglepetés, hogy klubunk Bozsik Alközpont lett, női szakágunk pedig Regionális Központ.

A látványos fejlődés és a sikerek derekán vette át 2015-ben a stafétát Sárréti Károlytól az akkor három éve klubunk elnökségébe tartozó Andreas van den Aker, aki ma is vezeti a Kelent.  Új elnökünk regnálása alatt is folytatódott a fejlődés, amelynek fontos lépése volt a 2017-ben műfüves borítást kapott középső pálya rehabilitációja, amely lehetőséget teremtett még több edzés megtartására. Az üzlet pedig – ahogy szokták mondani – beindult, az évtized utolsó esztendőiben minden a fejlődésről szólt: Könczey Zsolt az NBI-be juttatta felnőtt női csapatunkat és Elit Központi minősítést szerzett kollégáival női szakágunknak, annak szakmai vezetőjeként, míg a Puskás Akadémiától klubunkhoz csábítottuk Harmati Tamást, aki szakmai igazgatóként megreformálta utánpótlásképzésünket, egyúttal feljuttatta felnőtt férfi csapatunkat az NBIII-ba közel fél évszázadot követően 2019-ben.

Ugyanezen év eredménye volt a Kelen SC történetében először elnyert Budapest Kupa is, amely a klub újkori történetének egyik legnagyobb sikere, és amit méltó módon ünnepelhettek meg szurkolóink a Budafoki MTE kivilágított stadionjában, minőségi körítéssel, teltházzal és végletekig kiélezett izgalmakkal.

Persze a felnőtt sikerek mellett az utánpótlás is felemelkedésnek indult, kiemelt fiú csapataink mindegyike országos szinten versenyez, U12-es és U13-as legjobbjaink ráadásul az első osztályban teszik mindezt. Utánpótlás játékosaink megnövekedett száma miatt ma már külső helyszíneken is tartunk edzéseket, miközben nem csak a terület bővítésének lehetőségeit mérlegeli a klub, de a centerpályát teljeskörűen fel is újította.

Az utóbbi években szerzett szponzoroknak hála a stabilizált anyagi háttér után lehetőség volt a szakmai továbbfejlődésre, így megfelelő felszerelések beszerzésére, csapat kisbuszok megvételére, vagy épp specialista szakemberek felvételére.

A 2020-as pandémia, a koronavírus járvány miatt leállt sportélet súlyosan érintette klubunk működését, hiszen a visszamaradt mérkőzések lejátszása nélkül lezárt bajnokságok miatt klubunknak esélye sem maradt megőrizni NBIII-as tagságát annak ellenére sem, hogy a 2020-as januári átigazolási időszakban korábbi NBI-es, NBII-es és korosztályos válogatott tapasztalattal rendelkező játékosok igazoltak a Kelenbe. Az előremutató szakmai munka, a professzionális egészségügyi stáb és a családias hangulat miatt klubunkat választó új játékosok így csupán két mérkőzést játszhattak le a tavaszi szezonból, mielőtt elszállt az esély a bennmaradásra, ez pedig azt is jelenti, hogy a BLSZ II. osztályában élmezőnybe tartozó Férfi II. csapatunk is egy osztállyal lentebb kényszerül megkezdeni a 2020/2021-es szezont. Női élvonalbeli csapatunk ugyanakkor a szezon lezárása ellenére is bennmaradt a Simple Ligában, így a ’20/’21-es szezonban is az ország legjobbjaival versenghetnek.

Öröm és megtisztelő volt ugyanakkor, hogy a leállt sportélet ellenére klubunk tagjai, így játékosaink szülei közül sokan álltak ki nehéz időkben is a Kelen mellett, és az edzések elmaradása – online térben folytatása – ellenére is rendszeresen befizették az esedékes tagdíjakat, ami jól jelzi, hogy klubunk nem csak egy sportegyesület, hanem igazi, összetartó közösség.