„Anya, aláírathatom a cipőmet a Rolival?”; „Apa, aláírathatom a pólómat a Rolival?”; „Anya, aláírathatom az érmem a Rolival?”; „Apa, aláírathatom a sapkámat a Rolival?”; „Anya, aláírhatom…”; „Apa, aláírathatom…”
…és ez így ment, mígnem befutott Juhász Roland. Aki onnantól fogva legalább másfél órán át (kétszer negyvenöt percig, ugyebár…) alá is írt cipőt, pólót, érmet, sapkát, mindent, amit csak elé dugtak a srácok. Az „ujjgyakorlattal” csupán két díjátadás és egy kezdőrúgás idejére hagyott fel – mert arról még nem is szóltunk, hogy a Videoton 87-szeres válogatott védője a Dóczi István Emléktorna díszvendége volt.
Fogalmazhatunk úgy is: a Kelen SC vendége volt.
Egyesületünk ugyanis kilencedik alkalommal adózott a létező talán legszebb módon, vagyis focival a klub utánpótlásáért hajdanán rengeteget tevő szakember emléke előtt. Ezúttal két korosztályban tizennyolc csapat mérte össze erejét (és közben dacolt derekasan a hőséggel…): a 2005-ösök mezőnyében a Videoton bizonyult a legjobbnak, az Ajka a második, a Kelen „Zöld” pedig a harmadik helyen zárt, míg a 2007-esek között a Ferencvárosé lett az arany-, a Kelen „Zöldé” az ezüst- és a Videotoné a bronzérem. Szarka Dani a torna legjobb kapusának járó díjat vihette haza – aki látta a Fradi elleni döntőben bemutatott bravúrját, egy másodpercig nem csodálkozott ezen.
Bár az imént a dobogósokat soroltuk fel, vesztesnek senki nem érezhette magát: miután Juhász Rolandnak mindenkihez volt egy szava, az utolsó utáni aláírást is kiosztotta. Majd jöhettek a közös fényképek… Ahogy bandukolt az autója felé, Roli mosolyogva mondta, legközelebb is szívesen betér hozzánk – és őt (meg)ismerve ezt nyugodtan vehetjük ígéretnek.
