fbpx
 

Rajtunk nem fog a golyó!

2020.02.27.

Taktikai és hadvezér szerepek is feltűntek felnőtt férfi együttesünk csapatépítő paintballozásán, ahol csupa mosoly kemény legények estek egymásnak – összetartás Haála Kada, Erdei Andris és Harmati Tamás elmesélésében. 

Egyértelműen a jókedv uralkodott harcossá vált játékosaink csapatépítő összetartásán

A pályán és azon kívül is egyre jobban egymásra hangolódnak felnőtt férfi csapatunk játékosai, akik a hétvégi, sárvári győzelem után paintballal kapcsolódtak ki, egyfajta csapatösszetartásként. Az eseményről csapatunk házi gólkirálya, Balogh Bence küldött képeket szerkesztőségünknek azzal a kommentárral, hogy az ott tapasztaltak alapján Haála Kadát és Erdei Andrist lenne érdemes kérdeznünk arról, hogy milyen volt a program.

Nem kerülhettük hát meg a kérdést, és meg is érdeklődtük a srácoktól, hogy miért sugallhatta azt a legtöbb futballtalálatot jegyző támadónk, hogy őket kell kérdeznünk.

– Talán mert most mi céloztunk a legpontosabban és így talán mi élveztük a legjobban – kezdte új igazolásunk, Erdei Andris. – Persze mindenki más is nagyon jól szórakozott, miközben szépen kirajzolódott, hogy ki milyen szerepet venne fel egy ilyen fegyveres szituációban, ahol – akárcsak a pályán – szükség van különböző karakterekre. Én korábban már játszottam ilyet, úgyhogy mindig nagy taktikai megbeszélésekkel kezdtük a meneteket, aztán magunkat is kettéosztottuk, és körbekerítve támadtuk meg az ellenfelet, ami egész jól működött. Főleg az a csapat nyert, amelyikben én is ott voltam, úgyhogy mondhatom, hogy jó brigádba kerültem.

Haála Kada is megerősíti ezt, bár megemlíti azt is, hogy nem mindig Andriséké volt a jobb brigád.

– Andrissal egymás ellen voltunk és az első körben elég nagy győzelmet arattunk felettük, amit ők aztán arra fogtak, hogy a sárga mellényben jobban látszódtak. Egy kicsit talán igazuk is volt, mert amikor mi vettük fel a mellényt, akkor már ők nyertek, de azért nem olyan nagy különbséggel, mint mi. Nem egyszerű műfaj amúgy a barlangban paintballozás, mert sokszor a saját csapattársadat sem látod jól a maszkban, és olyanokról kell felismerned őket, minthogy ki milyen magas, milyen cipőben jött, hogyan mozog. Még szerencse, hogy sokat látom őket mozgás közben, volt miből következtetnem.

„Rajtunk nem fog a golyó!”

– Azzal viszont előzetesen nem kalkuláltam – folytatta kapusunk – hogy bármennyire is fáj, amikor becsapódik a festékgolyó, vannak bőven kemény legények, akik ha nem robban szét, egyszerűen nem vallják be a találatot – „Rajtunk nem fog a golyó!” – kiáltották ilyenkor. Én egyszer mentem bele a sűrűjébe, de ott úgy megsoroztak, hogy eszembe se jutott nem bevallani.

Kíváncsiak voltunk, hogy a festékgolyónyi lila foltokkal is kitartók között – vagy mellett – ki volt az, aki igazán kemény ellenfele volt a legjobban célzó kettősnek.

– Zsiborás Zalán volt az, aki rendre jól bírta az ütközeteket és jól játszva sokszor a legvégéig kitartott – vette át a szót Erdei Andris. – De tényleg torzította az eredményeket, hogy szinte alapvetés lett, hogy ami nem látszik kívülről, azt be se vallják a srácok. Annyi történt, hogy ha már nagyon fájt valakinek, akkor szólt, hogy ő kiáll.

A srácok mindeközben a legkeményebb ellenfél mellett kiemelték a leghiányoltabb ellenfelet is, a vezetőedző Harmati Tamást.

– Nem akarok mások nevében beszélni, de nagyon hiányzott Tomi bá az eseményről, mert az első néhány golyót neki szenteltük volna – kezdte kapusunk. – Persze nem indulatból, vagy rossz érzésből, csak azért mégis.

A képek alapján bőven volt olyan pontja a pályának, ahol egyszerre akár két csapat is könnyedén célt találhat…

– Igen, valószínűleg összefogott volna a két csapat, és kapott volna egy teljes kört, amikor mindenki csak Tomi bára megy – erősítette meg Kadát Andris, hogy ne csak a saját nevében beszéljen.

Feldobtuk hát a labdát Harmati Tamásnak is…

– Gondoltam, hogy nagyon sajnálják majd a srácok, hogy nem vagyok ott az eseményen, mert azért láttam rajtuk az összekacsintásokból, a szemek csillogásából, hogy ez a fajta összetartás leginkább ellenem irányulna majd. Én pedig ugyan még nem vagyok nagyon idős, de annyira rutintalan se, hogy ezt ne ismerjem fel rögtön, úgyhogy ebből én most jó érzékkel kimaradtam.

„Azt viszont feltudom ajánlani a srácoknak, hogy ha elérjük a célunkat  pályán, akkor a bajnokság végén nagyon szívesen kiállunk ellenük a szakmai stábbal, és akkor mehet minden élesben.”

– Szándékuk ellenére a bizalom egyébként töretlen a játékosok irányába, nagyon tetszik, ahogy dolgoznak, ahogy beleállnak a gyakorlatokba. Az összetartások alapján úgy érzem, hogy tisztában van mindenki azzal az alapvetéssel, hogy ebben a csapatban tényleg mindenki fontos, az is, aki egyelőre kevesebb, és az is, aki több játéklehetőséget kap.

Az ilyesfajta érzéshez tényleg szükségeltetik az összhang, az új igazolás Erdei András elmondása szerint pedig még nem látott ilyen csapatot, ahol ez ennyire jól működik.

– Meglepően jól ment a beilleszkedésem, pedig én azért szeretek beszélni, meg csinálni a hangulatot, de a srácok nagyon elfogadóak voltak és vevőek a dolgaimra, miközben az öltözői hangulat az egész felkészülés alatt remek volt. Ilyen társaságot én még nem is láttam, ahol nem klikkek vannak, hanem egy nagy, összetartó brigád. Az ilyen nagyon jó dolog, amit nagyon meg kell becsülni.

Kérdés, hogy a pályán kívüli összhang mennyiben segíti majd azt, hogy a mérkőzéseken is eredményesek legyünk.

– Valóban jó az összhang, de azért meccsközben nem csak ez a perdöntő, hiszen bőven láttam már olyat, hogy egymással alig kommunikáló srácok az első közösen pályán töltött perctől érzik egymást, míg olyanokat is ismerek, akik együtt járnak sok helyre, mégis dadog köztük a játék – folytatta Haála Kada. – Az elvitathatatlan, hogy jót tesz a játékunknak a kohézió, de azért még látni, hogy Tomi bá rengeteget tesz azért, hogy ezt a pályára is kitudjuk vinni. Persze jó úton haladunk, Andrissal is egyetértünk abban, hogy az edzőmeccsek eredményei bizakodásra adnak okot, és most már azt lehet érezni, hogy felkészültünk a bajnokságra, vagy legalábbis annak a legutolsó szakaszában vagyunk. De lehet, hogy rosszul fogalmazok, és inkább azt kéne mondanom – mert így látom – hogy ez a hét már nem a felkészülés része, hanem a bajnokság kezdete.

A tavaszi nyitóforduló immár valóban látóhatáron belül van, a március 8-án, vasárnap 14:30-kor kezdődő találkozón a tabella negyedik helyén álló Iváncsát fogadja a Csepel Stadionban Harmati Tamás együttese.

Hajrá Kelen!

SZERETNÉL TE IS CSATLAKOZNI A KELEN SC-HEZ?

KIEMELT TÁMOGATÓINK

https://kelensc.hu/wp-content/uploads/2020/04/mlsz.png
https://kelensc.hu/wp-content/uploads/2020/08/simple-noi-liga.png
https://kelensc.hu/wp-content/uploads/2022/08/tippmix.png
https://kelensc.hu/wp-content/uploads/2020/04/sponsor-8.png
https://kelensc.hu/wp-content/uploads/2020/04/dvm.png

PARTNEREINK

https://kelensc.hu/wp-content/uploads/2020/04/select.png
https://kelensc.hu/wp-content/uploads/2022/08/ziccer.png
https://kelensc.hu/wp-content/uploads/2020/05/nike.png
https://kelensc.hu/wp-content/uploads/2020/04/footballfactor.png
https://kelensc.hu/wp-content/uploads/2020/04/budair.png
https://kelensc.hu/wp-content/uploads/2020/04/ids.png
https://kelensc.hu/wp-content/uploads/2020/04/profilakt.png
https://kelensc.hu/wp-content/uploads/2020/05/palbau-bt.png
https://kelensc.hu/wp-content/uploads/2022/02/ujbuda-liga.png
footer_kelen_cimer

Családias közösség, folyamatos fejlődés, kiemelkedő tehetségmenedzsment – klubunk szakmai légkörét, és mindennapi hangulatát is különleges miliő jellemzi, melyben mindenki megélheti a tehetségét, legyen az játékos, edző, vagy munkatárs.

© Kelen Sport Club. Minden jog fenntartva. Készítette: a NUI Design csapata