„Itt élvezhetem a futballt”
Interjú első nyári igazolásunkkal, a Kelen SC-hez élvonalbeli múlttal a háta mögött, az előző idénybeli nagy rivális REAC-tól érkező, 24 esztendős támadóval, Kasza Dániellel.
Túl az első Kelen edzésen?
Túl, bizony. Az illendőség kedvéért bemutatkoztam mindenkinek, de a helyzetemet könnyítette, hogy félig-meddig ismerős közegbe csöppentem. A Budapest-bajnokság első osztályából jól ismertem a Kelent, a Budapest Kupa-döntőjében is játszottam ellene. Szóval, nem idegenként jöttem, bár az nyilvánvaló, némi időnek még el kell telnie ahhoz, hogy teljesen beilleszkedjek. Mindazonáltal nem aggódom emiatt, mert azt már az első nap megtapasztaltam, hogy remek társaságba kerültem. Az elnök úrtól, Andreas van den Akertől kezdve a szakmai stáb tagjain át a játékosokig mindenki kedvesen fogadott, az első pillanattól fogva érzem a segítőkészséget.
Május harmincegyedikén, a REAC–Kelen „bajnoki döntő” napján gondoltad volna, hogy a nyári felkészülést a Hunyadi Mátyás úton kezded meg?
Hogy őszinte legyek, nem. Ha az a meccs másképp alakul, valószínűleg még ma is a rákospalotai csapat mezét viselem. De miután a Kelen súlyos csapást mért a REAC-ra, majd az osztályozót is sikerrel vette, változott a helyzet. Ma már bevallhatom, több klub is megkeresett, hívott a Jászberény, az ESMTK és a BVSC is, de a Kelennél éreztem leginkább, hogy futballista lehetek és hogy a legtöbbet fejlődhetek.
Ez mit takar?
A jó szakmai munka mellett azt, hogy itt élvezhetem a futballt. Amit Harmati Tamás felvázolt, nyomban elnyerte a tetszésemet. A már említett REAC–Kelen mérkőzés után vetődött fel annak a lehetősége, hogy ideigazolok. A Békéscsaba elleni osztályozó visszavágójára már úgy jöttem ki, hogy nagyon szurkoltam a feljutásért. Akkor már jó esély mutatkozott arra, hogy Kelenvölgyben folytatom. Igaz, eleinte azt gyanítottam, egy tréfa áldozata vagyok…
Hogyhogy?
Tomi bá’ rám írt a közösségi oldalon, ám azt hittem, valaki szórakozik velem. Megkértem egy barátomat, Kubinyi Richárdot, hívja fel, és győződjön meg arról, hogy valóban a Kelen vezetőedzője keres-e. Két perc múlva visszahívott azzal, hogy ő az…
Mondhatni, rutintalan voltál, holott nem vagy az: élvonalbeli múlttal a hátad mögött érkeztél.
Öt NB I-es meccs szerepel a nevem mellett, örülök, hogy szülővárosom, Eger csapatában debütálhattam az első osztályban. Más kérdés, hogy ez nem ma volt, immár hat éve, hogy a Pécs, a Pápa, az Újpest, a Honvéd és a Győr ellen pályára léphettem – büszke vagyok arra, hogy mind az ötször kezdőként. Sajnos az idény végén kiestünk, ráadásul különböző gondok miatt a klubot az NB III-ba sorolták, így mindjárt kettőt léptem vissza. Igaz, volt ajánlatom az NB II-ből, ám családi okok, illetve a főiskolai tanulmányaim miatt maradtam a harmadik ligában, csak nem Egerben, hanem a városhoz közeli Felsőtárkányban. Egyébként már nagyon fiatalon játszottam a harmadosztályban, ennek is köszönhető, hogy jóval száz fölött van az NB III-as meccseim száma.
Ami azt illeti, a következő idényben bőven növelheted ezt a számot.
Bízom benne, hogy így lesz. Ennél is fontosabb azonban, hogy stabil csapatunk legyen. A kimondott cél a bennmaradás kiharcolása, de nem tagadom, ennél feljebb vágyom. Hiszem, hogy a Kelen többre hivatott annál, mint hogy a kiesés elkerüléséért küzdjön. Azért is választottam ezt a klubot.
Döntésedben az is szerepet játszott, hogy edzősködhetsz is?
Igen! A Goldballnál már dolgoztam az U9-es és az U11-es gárda mellett, és úgy állapodtunk meg Andreasszal, illetve Tomi bával, hogy itt is besegíthetek a gyerekeknél. Élvezem az edzősködés minden pillanatát, fontos volt számomra, hogy amit elkezdtem, azt folytathassam. Már alig várom, hogy megismerjem a gyerekeket és elkezdjük a foglalkozásokat.
Rövidre zárva: eddig minden szép és jó.
Ez pontosan így van. Ugyanakkor remélem, még ennél is szebb és jobb lesz.
