Freyer Kristóf az egyik leggólerősebb magyar serdülőjátékos jelenleg az MTK labdarúgója, ugyanakkor ma is hálás mindazért, amit a Kelentől kapott – INTERJÚ.
Krizsi – ahogy mindenki becézi – 2016 februárjában igazolt a Kelenhez, miután a klubunk kiemelt képzési rendszerében és felnőtt csapatának stábjában is szerepet vállaló Simon Ákos kiszúrta egy iskolai edzésen és a Hunyadi Mátyás útra csábította. A támadó középpályásként és olykor csatárként szereplő Krizsi minden szezonjában elérte, hogy több gólt rúgjon, mint amennyi meccsen pályára lép, törvényszerű volt tehát, hogy idővel a legnagyobb csapatok figyelmét is felhívta magára. Nem váltott azonban rögtön, ahogy megnövekedett iránta az érdeklődés, ami nem is csoda – a Kelenben nevelkedő ifjú nem csak jól játszott, de jól is érezte magát nálunk, és itt akart eljutni arra a szintre, amikor már nagypályássá válik a játék.
– Már akkor is több klub jelezte, hogy próbajátékra hívna engem, amikor még háromnegyed pályára játszottunk, de nagyon sokat számított nekem a közösség és a közeg, amiben fociztam, úgyhogy itt akartam maradni. – mesélt erről nekünk a 2007-ben született Krizsi. – A foci miatt is fontos volt, hogy a még nem nagypályás játékot a Kelennél tudjam végigtanulni, mert érdekelt, hogy mi mindent tudhatok még meg a kisjátékokról és Ákos néha el is vitt már az idősebbekhez nagypályázni, úgyhogy pont jó volt az átmenet. A nagyoknál aztán persze megilletődött voltam néha, de hamar befogadtak és annak ellenére, hogy ott kevesebbet játszottam, mindig volt cél és ezzel együtt motiváció, ami előre vitt a fejlődésben.
A 2019 februárja óta az MTK-ban futballozó U13-as Krizsinek volt is honnan fejlődnie, bár Simon Ákos szerint remek alapokra lehetett építkezni.
– Amikor először megláttam Krizsit az iskolában focizni, egyből azt gondoltam, hogy hogy nincs még a csapatomban ez a fiú?! Hihetetlen dinamika és gyorsaság volt benne már nyolc évesen is, és ami az egyik legfontosabb, hogy egy mindig győzni akaró játékost ismertem meg benne.
Nem először adódott, hogy az Újbudai Grosics Gyula Sport Általános Iskolában találtunk rá ilyen tehetségre, és remélhetőleg nem is utoljára, hiszen sportszakmai partnerünknél jelenleg is hetente kétszer tart a Kelen focifoglalkozásokat az első- és másodikosztályosoknak. A sok gyermek közül most mégis Krizsi a legérdekesebb, akit arról is kérdeztünk, hogy milyen volt az első pár alkalom, amikor szervezett körülmények között is megismerkedhetett a labdarúgással.
– Az iskola első osztályától kezdve azért már fociztam, de harmadikban volt az, amikor Ákos jött a suliba edzést tartani és elhívott próbajátékra a Kelenhez. A tél miatt az első edzéseink még teremben voltak és emlékszem, hogy nagyon megizzasztott az első tréning. Nem csak kedvesen fogadott mindenki, de hamar barátokat szereztem. Egyre többször éreztem magamon, hogy fejlődnek a képességeim, hogy jobb focista vagyok edzésről-edzésre, ráadásul a meccseken gólok és gólpasszok is bizonyították ezt. A 8+1-es játék volt aztán az, amikor újra egy nagyot kellett ugrani a focitudásban, megtanultam sokkal inkább bevonni a játékba a csapattársakat is, és egyre jobban kezdtem kezelni a szabad területeket. Visszagondolva igazából a Kelenben tanultam meg igazán focizni. Úgy tanultam alázatot itt, hogy közben végig a határaim feszegetésére és leküzdésére sarkalltak. Az edzők és a hangulat hatására egy idő után elengedtem a hisztizést is, és ma már sokkal inkább a játékba fektetem az energiáimat. A Kelen egy tökéletes nevelő klub ahhoz, hogy bármilyen soron következő klubnál meglegyenek az alapok a sikerességhez.
Amennyire jól esik ezt a mondatot hallani és leírni, legalább annyira érdekelt minket, hogy miként emlékszik erre az edző, Simon Ákos.
– A szakmai részletekbe nem érdemes most belemenni, de az biztos, hogy amin finomítani igyekeztünk Krizsi játékán, annak rendre hamar jelét is láttuk, szinte napról-napra jobb játékos lett, úgyhogy törvényszerű volt, hogy felfigyelnek rá a nagy klubok. De nem meglepetés ez, hiszen esetében adott ehhez minden: szerető és támogató család, belső motiváltság, játékintelligencia és remek adottságok. Nagyon szurkolok neki, hogy nagy futballista legyen, és amiben csak tudom, segíteni fogom a továbbiakban is.
A továbbiak jelenleg az MTK U13-as csapatát, és idén egy alkalommal már a kék-fehérek U14-es együttesét jelentik – a Debrecen ellen csereként beálló Krizsi stílszerűen góllal mutatkozott be a nagyok között is. A remek alapok azonban akár még messzebbre is repíthetik, adott volt tehát a kérdés, hogy hogyan esett az MTK-ra a választása, és hogy merre tervez továbbmenni a jövőben.
– Amikor már nagypályán fociztam a Kelenben, elkezdtük érezni az edzőkkel közösen, hogy érik a váltás, és nagy öröm volt, hogy nem gátoltak meg ebben, hanem mindenki támogatott. Több héten keresztül jártam az MTK keretszűkítéses edzéseire és végül bekerültem a húszfős, végleges keretbe. Még a Kelen játékosa voltam, amikor hetente egyszer az MTK-hoz, a Fradihoz, és a Honvédhoz is jártam edzésekre, végül az MTK tetszett a legjobban, úgyhogy azt választottuk. Technikailag és fizikailag is sokat fejlődtem azóta, úgyhogy az az elsődleges célom, hogy minél többször tudjak kezdő lenni a különböző korosztályos csapatokban, majd a felnőttek között.
És azt követően?
– Utána Szlovákia, Németország, majd Spanyolország és a Real Madrid.
Nem csak nagyratörő, de átgondolt is a karrierút, a legszebb mégis az utolsónak tervezett fejezet…
– Aztán idősebb koromban a Kelen SC Old Boys csapatába szeretnék majd visszatérni, ez most a tervem.
Freyer Kristóf mellett több sokra hivatott labdarúgó kapta már meg a Kelennél azokat az alapokat, amelyre a pályafutását építhette. Korábban leginkább a Ferencváros csapatába adtunk kiemelkedő tehetségeket, nálunk nevelkedett többek közt az utánpótlás válogatott Csernik Kornél, illetve a Kelenben talált újra magára a válogatott alapembere, Nagy Ádám is. Hamarosan bemutatjuk az ő Kelenes történetüket is.
Addig pedig a lehető legtöbb sikert és boldogságot kívánjuk Krizsinek a labdarúgó pályafutásához!
