A 750 szeletes torta

Elnöki szemmel, avagy ha nem is év-, de szezonnyitó összegzés Andreas van den Akertől – nem mellesleg hagyományteremtő céllal.

A SZEZONKEZDETRŐL

„Mondhatjuk, hogy ez az idény is jól kezdődött, de mielőtt erre rátérnék, hadd kanyarodjak vissza egy-két megjegyzés erejéig a 2017–2018-as szezon végére. Akkor kisebb-nagyobb átalakításokat eszközöltünk a különböző keretekben, ha esetleg valaki csalódott is volt a változások miatt, higgyék el nekem, hogy mindenkinek a legjobbakat akartuk. A gyerekeknek és szülőknek is elmondtuk, mi várható a következő évben, a legjobb tudásunk szerint cselekedtünk és cselekszünk azóta is. A Zöld csapatok kiemelt képzést kapnak, hétvégenként erős ellenfelekkel szemben mérettetnek meg. Azért is van szükségük a minőségi edzésre, mert annak híján nem sok örömük lenne a Ferencváros, az Újpest, az MTK vagy éppen a Vasas elleni meccseken. Nem árt tudni, hogy U8-tól U11-ig a csapataink a Dunamenti Iskola Gyermek Ligában játszanak, míg az U12-es és az U13-as együttes az MLSZ I. osztályának Közép-Nyugat csoportjában szerepel. Elsősorban amiatt volt fontos, hogy az érintett csapatok már július végén, augusztus elején edzésbe álljanak, hogy mire elkezdődik a bajnokság, megfelelő állapotban legyenek. Úgy vélem, ha egy szülő azt látja, hogy a másik térfélen a Fradi vagy a Honvéd sorakozik fel, büszke lehet arra, hogy a gyermeke a Kelenben játszik. Ezen a szinten már nem elég, hogy a gyerkőc ügyes, akarat és pozitív hozzáállás is kell – szabadjon hozzátennem, hogy a szülők részéről is. Az eddigi tapasztalatok mindenesetre azt mondatják velem, hogy ezen a téren is rendben vagyunk, amit ezúton is köszönök mindenkinek. A Fehér csapatok a Budapest-bajnokságokban, illetve Bozsik-tornákon indulnak, szerencsére jut bőven játéklehetőség nekik is. A megfelelő szakmai háttér itt is adott, fontos, hogy az edzők és a gyerekek csapatként működjenek együtt – a lányoknál és a fiúknál egyaránt. A cél nem az, hogy mindenáron nyerni kell, de azért nem árt, ha a játékosok azt érzik, a hétköznapok során megéri annyit edzeni. A Piros csapatok előtt megemelem a képzeletbeli kalapomat! Rengeteg gyerek játszik ezekben az együttesekben, ők ugyanúgy a Kelen-család tagjai, mint, mondjuk, a Zöld csapatokban szereplők. Ami tőlünk telik, megpróbáljuk nekik is megadni, gondolok itt elsősorban a már említett szakmai háttérre, valamint a versenyeztetésre. Hogy egy nagyon jó példát is felhozzak: az U14-es Piros csapat, művésznevén a „Red Squad” azt is vállalta, hogy elindul a Budapest-bajnokságban. Nagy kihívás ez az edzők és a srácok számára, de már most látható, mennyire motiválja őket és mennyire élvezik, hogy bajnoki mérkőzéseken léphetnek pályára. Vezetőedzőjük, Eszes Mihály a legjobb ember a csapat élére, és ahogy hallom, már a szülőket is elkapta a fociláz. Lám, így is lehet csinálni.”

A NAGY SZÁMOKRÓL

„Kapaszkodjanak meg: hétszázötvenen vagyunk! Úgy ám, az ovifocisoktól kezdve az utánpótlás és a felnőtt csapatokon át az öregfiúkig hétszázötvenen vagyunk! Csúcs ez az Egyesületünk életében, de megkockáztatom, országos szinten is az élbolyba tartozunk ezzel a létszámmal. Nem túlzás, az ovifocisok száma napról napra növekszik: a múlt héten még hatvannégyen voltak, ezen a héten már nyolcvan feletti a jelentkezők száma. Hogy egy nagyot ugorjak: a felnőtt női csapatunk az NB II-ben játszik, a kimondott cél az, hogy versenyben legyen a feljutást jelentő első helyért. A ki nem mondott cél pedig az, hogy… na, ezt nem mondom ki. Az U14-es és az U16-os lány csapatunk a Kiemelt-bajnokságban állt rajthoz, és a képzeletbeli kalapomat megint csak megemelem, mert eddig nagyon szépen helytáll. A férfi felnőtt csapatunk tavaly ötödik helyen zárt, kellemes meglepetést szerzett ezzel. Örömteli, hogy a gárda magja együtt maradt, sőt talán még azt is megállapíthatjuk, hogy erősödött. Kimondott célról az ő esetükben sem beszélhetünk, de annyi leszögezhető, hogy a jó és bátor játék immár elvárható tőlük. Domináljanak a gyepen, futballozzanak úgy, hogy azt érezzék, ezt a meccset csak ők nyerhetik meg! A fejlődés egyértelműen látszik, nem véletlen, hogy négy forduló elteltével pontveszteség nélkül vezetik a Budapest-bajnokság első osztályát. Erre legalább annyira büszkék lehetünk, mint arra, hogy az U14-es és az U16-os korosztályban még soha nem indult annyi csapatunk a különböző sorozatokban, mint az idén!”

A PÁLYAHELYZETRŐL

„Nándori Imrének van dolga bőven. Egyfelől edzőként, másfelől technikai vezetőként. A pályabeosztás is az ő feladata, nem tagadom, nem irigylem ezért. Hétfőtől vasárnapig folyton telt ház van, úgy kell sakkozni a beosztással, hogy mindenkinek jó legyen! Ha nem edzések zajlanak, akkor bajnoki meccsek vagy Bozsik-tornák, aki focimeccset szeretne nézni, a hétvégén bármikor kijöhet, mert száz százalék, hogy belecsöppen egybe. Férfi, női, fiú, lány – bármilyen mérkőzés lehet, de hogy lesz, az biztos! Ami mostanában történik mifelénk, arra egyébként is nagyon büszkék lehetünk, ugyanis rengeteg szurkoló jár ki a különböző mérkőzésekre, a múltkori kettős rangadó speciel felemelő élményt nyújtott. Zöldült a lelátó, ahogy Emi megfogalmazta, és tényleg így volt! Jó volt Kelenesnek lenni – akkor is.”
Lénárt László munkája is elengedhetetlen, hiszen mind a pályák rendben tartása, mind az öltőzői rend, beosztás, és a Kelen Sporttelep teljes körű karbantartása az ő feladata, így pillanatra sincs megállás nála sem.

AZ EDZŐKRÓL

„Megint visszamehetünk egy évet az időben. Tavaly nyáron érkezett hozzánk a szakmai igazgatói tisztséget betöltő Harmati Tamás. Mindenki elkezdett dolgozni, és közben szembesülhetett azzal, milyen elképzelések mentén haladunk, a télen már mindenki előtt tiszta volt, mit várunk el a jövőben. El kell ismernünk, sajnos menet közben akadt egy-két probléma, azokból mi is tanultunk. A nyáron volt olyan edző, aki a civil munkája miatt nem tudta vállalni a folytatást, de volt olyan is, aki nem felelt meg az elvárásainknak. Több új edzővel bővült a stábunk, ha mindenkit beleszámolunk, már negyvenen vagyunk. Van, aki főállásban dolgozik, ám olyan is akad, aki hobbi szinten. Történt, hogy egyszer csak bejelentkezett, hogy tetszik neki az, amit nálunk lát, és szívesen jönne ide. Mi pedig szívesen látjuk, meglátjuk, mire megyünk egymással – de ilyen hozzáállással érdemes belevágni! Minden csapatnak van vezetőedzője, többen is segítik a munkáját, az edzéseken éppúgy, mint a meccseken. Örülök annak, hogy a lelkes fiatal edzők mellett olyan tapasztalt szakemberek is minket választottak, mint Kun István és Vidéki Gábor. Ők hosszú éveket töltöttek az utánpótlásban, jó, hogy amit tudnak, a Kelenes gyerekeknek adhatják át. Első szuszra nagyjából ennyi lett volna az én mondandóm, mindössze annyit fűznék még hozzá, hogy remélem, egy szép és élményekkel teli idény elé nézünk. Azt kívánom, hogy mindenki érezze jól magát a Kelenben, ha ez meglesz, én már sikernek tekintem. S ha ehhez még eredmények is társulnak, az csak hab a tortán. A hétszázötven szeletes tortán…”