Karrierje szinte minden meccsén betalált az őskelenes Gréczy Márton, akinek mindössze 319 mérkőzésre volt szüksége a 300. góljához – INTERJÚ.
2020. október 25-én az Újbuda elleni hazai mérkőzés 56. percében, 1-1-es állásnál kiállítják a Kelen II. csapatából a gólszerző Fialovszky Márkot, így a közvetlen rivális ÚBV kerül taktikai előnybe, ugyanakkor az egymást régről ismerő kelenesek közt ezúttal is a pályán van Gréczy Márton, aki a klubhoz tartozása óta stabilan szállítja a gólokat – továbbra is van remény a bizakodásra. Egy perccel később pályára lép Marci egyik legrégebbi játszótársa, Adámy Péter, aki rögtön góllal jelentkezik, majd lendületből előkészít egyet Marcinak is, így az utolsó negyed órára már kétgólos előnnyel fordulhat a Kelen. Marci nem is tudja, hogy épp milyen mérföldkőhöz érkezett, amikor egy perccel később ismét beköszön a mérkőzésen, hiszen végül nyer a csapat és ez a fontos. Ugyanakkor a 25 esztendős támadó ÚVB ellen szerzett első gólja karrierje 300. találata volt, így miután telefonon gratuláltunk neki ehhez a sikerhez, rövid interjút is kértünk a jogi karriert építő, és korábban az Európai Parlamentben is munkát vállaló Marcitól, akinek a foci sokkal inkább szerelem, mint karrier.
– Mi játszódik le az ember fejében, amikor berúgja karrierje 300. gólját?
– Őszintén szólva nem tudtam abban a pillanatban, hogy ez már a 300. és 301. gólom volt, utólag derült ki számomra az adatbankot böngészve, de az egyértelmű, hogy remek érzés. Érdekes mert a mérföldkőnek számító találat gyakorlatilag pont egy olyan gól volt, ami egy az egyben Adámy Peti érdeme volt, aki megszerzett egy elveszettnek hitt labdát a szögletzászlónál, elindult vele befelé és tökéletesen szolgált ki, nekem pedig csak be kellett ütnöm közelről. Aztán a 301. már egy kicsit az én érdemem is volt, mert egy kapu előtti kavarodásnál megszereztem a labdát és legalább a kapust eltudtam fektetni egy lövőcsellel, hogy aztán az üres kapuba passzoljam a labdát. Ilyenkor alapvetően a gyermeki öröm az állandó, amit minden gól után érzek.
– Ünnepi Facebook posztodban azt írtad, hogy „igaz, hogy csak blasz…” de mindegyik találatodra büszke vagy. Ilyen statisztikai mutatóval adódik a kérdés, hogy miért maradtál eddigi karriered alatt szinte végig a Kelen II. keretében, és miért nem léptél szintet, első körben akár az első csapatba?
– Amikor először a felnőttek közt szerepelhettem az rögtön az első csapatban történt, de még csak 17 éves voltam és őszintén szólva se fizikálisan, se mentálisan nem voltam azon a szinten, hogy megragadjak a nagyok között még úgyse, hogy gólt is szereztem azon a meccsen. Annyira viszont ment a játék, hogy a rákövetkező években az ifiben, és a felnőtt csapatban is játszassanak, az viszont nem volt az igazi, mert egyik brigádhoz sem tartoztam igazán. Aztán megalakult a Kelen II., ami lényegében a már régről ismert társakkal indult el, felnőtt szinten, de mégis egy könnyebb bajnokságban, úgyhogy az nagyon ideális volt. Amikor aztán belenőttem a felnőtt fociba, akkor újra elkezdődött az ingázás az első és a második csapat között, Harmati Tomi bá érkezésével egy teljes szezont játszottam a Kelen I-ben, aztán viszont Brüsszelben adódott egy álláslehetőség, amit nem utasíthattam vissza. Az egy fél éves kaland volt, ami a jogi pályámhoz nagyon illeszkedett, amikor pedig visszatértem, akkor már alapból a régről ismert barátok között, a II. csapatnál jelentkeztem edzésre.
– Mondhatni akkor, hogy a futball számodra nem karrier, sokkal inkább szerelem?
– Abszolút, a kedvenc hobbim. Persze jó értelemben, mert azért nem a térre járok csak le, és sok mindent teszek azért, hogy igazán élvezhessem a játékot, de az hogy karrier szinten űzöm-e a focit, talán már 14 éves koromban eldőlt, amikor mehettem volna az MTK akadémiájára, de inkább egy jó gimibe mentem. A munka, az egyetem és a család nálam előrébb vannak a rangsorban, de talán ebből a 301 gólból is látható, hogy a foci is örök szerelem marad.
– Ilyen sokrétű érdeklődési kör mellett mi a titka annak, hogy a kapu előtt ez a nagyvilági rálátás nem zavar össze, és üzembiztosan tudod rugdosni a gólokat? Van valami trükköd, ami segíthetne a Kelen utánpótlás játékosainak is?
– Konkrét és mindig beváló szakmai praktikám nincs erre, sokkal inkább annak van szerepe ebben, hogy hétközben, az edzéseken adódó összes helyzetre odafigyelek. Nem nagy befektetés ez, cserébe, ha minden ziccerre koncentrál az ember hét közben, akkor hétvégén is nagyobb eséllyel talál majd a kapuba. Ami az eredményesség másik kulcsfontosságú tényezője – legalábbis az utóbbi években én így tapasztaltam – hogy ismerni kell a társakat. Kitől hova várhatom a labdát, ki ad be rögtön, ki csak egy csel után, ki hogy reagál a rendre előforduló szituációkban – ha ezek az információk már ismertek egymás között, és épp emiatt megvan a csapaton belüli összhang, akkor azért sokkal könnyebb dolga van a gólszerzőknek is.
– Sokadjára említed a társak fontosságát, mennyivel fontosabbak neked a személyes kapcsolatok a szakmai sikereknél?
– Egyértelműen fontosabbak, számomra már régóta nyilvánvaló, hogy a barátok miatt játok le focizni, meg a társaság miatt. Az pedig, hogy ez a közösség és benne az én szerepem az évek alatt egyre jobb és jobb lett szakmailag is, talán épp azért van, mert nem akartam sose feljebb játszani, és így kialakulhatott az az összhang közöttünk, amivel eredményesek tudtunk lenni. No és persze kiemelendő az is, amikor van olyan szerencsés az ember, hogy jó viszony, és bizalom jellemzi a kapcsolatát az edzőivel, ami a nyáron búcsúzott Szőke Lászlóval és Modla Gáborral hat éven keresztül adott volt. Persze épp ezek miatt volt több megkeresés is más kluboktól, de munka vagy suli után, barátokkal és jó közegben futballozni többet ért mindig is számomra, mint egy szinttel magasabban futballozni.
0.94-es gól/meccs mutatóval továbbra is furcsa leírni, hogy Marci hobbifutballista lenne, mindenesetre ez a valóság, ami sok olyan utánpótlásjátékosunk számára motiváló lehet, akik épp a Kelenben uralkodó jó hangulat miatt járnak focizni, és nem feltétlen az aranylabda megszerzése érdekében. Persze nem csak számukra szolgálhat remek példaként Marci eddigi karrierje, akinek ezúton is gratulálunk ehhez a mérföldkőhöz, és további gólokban gazdag örömfocit kívánunk!
