Lézerharcos csapatépítő U11 Fehér módra
Bernhardt Barbara, vezetőedző: Pénteki forgalmas, autóba ülős, dugós napra terveztük a csapatépítő programot, amit előre nem tudhattunk. így a megbeszélt időpontra, 5-en tudtak csak megérkezni. 4 órától vette volna kezdetét a „harc”, de az utolsó játékosunk negyed órás késéssel, de megérkezett. A várakozás ideje alatt 18 szájból hallottam a kérdést: Barbi néni Te is játszol? ? Nagy volt az öröm, az miatt, hogy megérkezett, viszont ebbe volt szomorúság is, hisz 4-től már bent kellett volna lennünk a pályán. „Ilyenkor jött a szokásos mondat, „Együtt sírunk, Együtt nevetünk!”Erre a válasz, ez mindig csak akkor mondom, ha „rossz”történik ? Elkezdhettünk, a játék. Már a csapat elosztás érdekesen zajlott, szokásos jelentkezés, engem válassz.. (Iskolába nem jelentkeznek ennyit szerintem ? .) Végre elkezdtük. Igazi csapatként játszottak a srácok, nagyon jó volt látni, azt a felszabadultságot, örömet, ami áradt Belőlük! Jól sikerült CSAPATÉPÍTŐN vagyunk túl Én többet nem is mondanék, beszéljen inkább a csapatkapitány, hogy miként látta. ?
Marton Marcell, csapatkapitány: Nagy dugóba kerültünk, és nem tudtunk közel parkolni, így rohantunk a helyszínre, hogy ne késsünk, de a dugó miatt többen is később értek oda. Mivel nem tudtuk elkezdeni időben, ezért Barbi néni megbeszélte a bácsikkal, hogy onnantól számoljuk az egy órát, amire mindenki megjött. Az egyik csk. Lackó volt, a másik csk. Titó lett. Én Lackóhoz kerültem, mi voltunk a piros csapat, Titóék meg a sárgák. Aztán elkezdődött a játék. A pálya hatalmas volt, és a közepén egy autó volt kirakva. Misi meg Dani a tetejéről lövöldöztek, és mikor Boti lelőtte őket, ő ment fel. Botit nem lehetett lelőni, mert valami baj volt a fején lévő érzékelővel. Azután jött még két kör, csak kevesebb élettel és nem sorozat lövővel. Azután jött egy olyan kör, ahol volt egy „sznájperes” és egy orvos. A „sznájperes” erősebbet lőtt, mint a sima fegyver, az orvos pedig lőtt egyet és visszatöltötte az életét bárkinek. Én voltam a „sznájperes”, az orvos, meg Luki volt. A másik csapatból, azt hiszem Marci volt a „sznájperes”, Boti meg az orvos. Aztán lejátszottuk ezt a kört és azt követően jött az utolsó kőr, ahol mindenki-mindenki ellen volt.Én nagyon jól éreztem magam, és szerintem mindenki más is!”
