Ha létezik jó ötlet, Knebel Krisztiáné az volt! Az elképzelésből aztán valóság lett, a tavaly nyáron alakult Hungarian Talents felnőtt csapata (ha úgy tetszik: Kelen III) mindjárt letette névjegyét a Budapest-bajnokságban. Igaz, még az eredménynél is előbbre való volt, hogy a régi kelenesekre épülő gárda jó hangulatban futballozzon – hab a tortán, hogy az örömfoci végül bronzéremmel párosult. Egy minden szempontból emlékezetes idény krónikája.
Éder vendéglő, Anfield Road 73., Solé Gimnázium – és Rétisas…
Ismert helyek, ahol még ismertebb klubokat alapítottak.
Honvéd, Liverpool, Barcelona – és Hungarian Talents…
Szóval, Réti Sas, valamikor 2023 tavasza.
Ott és akkor kezdődött minden.
Egészen pontosan a bejárattól balra, az első széken. Merthogy a néhanapján ott helyet foglaló Knebel Krisztián (pardon, Kanu!) fejéből pattant ki, hogy mi lenne, ha összejönne egy olyan csapat, amely mindenekelőtt futballozni szerető, javarészt kelenes múlttal rendelkező, nem mellesleg egymáshoz kötődő fiatal és már kevésbé fiatal emberekből áll. A legenda úgy tartja, elsőként a feltételeknek tökéletesen megfelelő, még a fiatalabbak táborát erősítő Baliga Attila bólintott rá a visszautasíthatatlan kategóriába sorolható ajánlatra (Budapest-bajnokság negyedosztály, innen csak feljebb van!), a megállapodás létrejöttét segítette, hogy éppen a helyszínen tartózkodott, amikor az elképzelés megfogant…
Eleinte még nevetéssel párosult a nevezés ötlete, ám ahogy telt az idő, úgy fordult egyre komolyabbra a történet. Attilát szép lassan (azazhogy: gyorsan) követték a többiek, a régiek közül játékra jelentkezett Alex, Peti, Luci, Marci, Bálint, Tücsi, Kelcsi, Lacika, Dani, Andor, Kajni, Kapi, Marci, akadt néhány új beszálló is – lásd még: Dudi, „kisDudi”, Boti és egy-két Tibi –, no meg doktor Rudits is elővette a szekrény mélyéről az orvosi táskáját, hogy ha ne adj Isten, valakinél elfogy a szufla a hatodik percben, akkor a közelben, egész pontosan a kispadon legyen a segítség…
A szakma Kanu és a kelenföldi Ferguson, Szőke László kezében összpontosult, egybehangzó vélemények szerint a nyári felkészülés kizárólag abban az esetben sikerülhetett volna jobban, ha legalább egyet edz a brigád. Az edzések elmaradtak, a sikerek nem – az első fordulóban még csak annak lehetett örülni, hogy az utolsó 27 percet a két játékos-edző (!) góljával 2–0-ra megnyerte a csapat (apró szépséghiba, hogy az első 63-at 3–0-ra elveszítette…), hanem aztán kiderült, a tudás legfeljebb hangyányit kopott a nagypályás foci nélkül töltött évek során, a lelkesedés ugyanakkor mit sem: a Talents (lásd még: Kelen III) zsinórban öt mérkőzésen nem vesztett egy pontot sem, ami fényes jövőt vetített előre.
Néhány hét elteltével már a Kelen elnöke, Andreas van den Aker sem bánhatta, hogy áldását adta az indulásra. Már csak azért sem, mert volt idő, amikor az együttes magját adó 1996-os korosztályt még ő edzette – van, aki úgy tartja, a munkája most jött ki igazán… A hangulat talán még a szereplésnél is jobb volt, alkalomadtán megesett, hogy a második félidővel nem ért véget a meccs, de szakértők nem véletlenül tartják úgy, hogy az elemzést célszerű minél hamarabb megejteni, amikor még frissek az élmények. Nem úgy, mint másnap reggel…
Élményekből nem is volt hiány! Amiért létrejött ez a csapat, maximálisan megvalósult: örömfocival teltek a hétvégék. Nem csoda, hogy a tavaszi szezonra a negyedik helyen forduló, de akkor már bevallottan dobogós álmokat szövögető csapat tovább erősödött a télen, méghozzá a Kelenhez és a társasághoz ezer szállal fűződő srácokkal, Szösszel, Santival, Ádival, Pozsival, Somával és Áronnal.
Az első 2024-es játéknapon az addig a harmadik helyen álló Róna vereséget szenvedett, a Talents nyert – és előzött. Onnantól fogva már nem adta lejjebb, sőt, voltak olyan hetek, amikor még felfelé tekintgethetett a csapat, különösképp az addigi listavezető, a TFSE II ellen bravúrt követően (1–3 után 4–3, g: Kálnoki 2, Szöllősi 2), ám a csoda végül elmaradt, az utolsó egy-két meccsre már az utánpótlásból is merítő, Vincét és Nikót is bevető „Sasok” harmadikként végeztek – de nevető harmadikként!
A 24 meccsen 17 győzelmet, 2 döntetlent és mindössze 5 vereséget jegyző, a bajnokságban a harmadik legtöbb gólt (84) szerző együttes megannyi emlékezetes mérkőzést tudhat maga mögött, elég csak az emberhátrányban megfordított Puebla II elleni derbit, a BME ellen hatalmas küzdelemben behúzott találkozó(ka)t, vagy a már említett TFSE II elleni rangadót említeni, de az egyre gyarapodó szurkolótábor méltán ünnepelte a fiúkat az utolsó, valójában már tét nélküli, ám így is 3–2-re megnyert Városgazda II elleni meccs lefújását követően. Majd jött az éremátadó, a (k)örömpörkolt és a hajnalig tartó fieszta – Kelen-módra.
A jó hírünk az, hogy amit az időközben nemcsak büszke edzővé, hanem boldog édesapává váló Kanu megálmodott, teljesült, az első fejezet csodás véget ért.
A még jobb hírünk az, hogy a történet folytatódik…
(Ui.: Nem is akárhogy: a nyári felkészülést becsülettel kihagyó, de közben két további régi kelenessel, Danival és Marcival erősödő brigád öt győzelemmel indította a 2024–2025-ös idényt!)
