Interjú klubunk elnökével és szakmai igazgatójával a félbeszakított bajnokságok okozta helyzetről, így felnőtt csapataink jövőjéről és a bizonytalanság alatt sem csorbuló céltudatosságról.
Három kávé, két bizakodó ember és persze másfél méteres távolság…
A Magyar Labdarúgó Szövetség május negyedikén, hétfőn hozta meg döntését a különböző versenysorozatok folytatásáról, illetve befejezéséről. Ami a Kelen SC-t illeti, röviden összefoglalható a lényeg: amíg női csapatunk bennmaradt az NB I-ben, addig az úgynevezett záró táblázat alapján férfi együttesünk nem jogosult arra, hogy a 2020–2021-es idényben az NB III-ra nevezzen. S ahogy a felnőtt, úgy az – edzéseket május 18-án a megfelelő egészségügyi előírások szerint újrakezdő – utánpótláscsapataink számára is véget ért a szezon. A döntés óta eltelt két hétben történtekről, továbbá a (közel)jövőről beszélgettünk egyesületünk elnökével, illetve szakmai igazgatójával, Andreas van den Akerrel és Harmati Tamással.
Kérdezni valójában nem is kellett őket, csak – két kávé között – hallgatni…
Andreas van den Aker – Pedig úgy gondoltam, férfi csapatunknak is lesz esélye a bennmaradásra…
Harmati Tamás – A télen megadtuk magunknak a sanszot, hogy kiharcoljuk! Jól igazoltunk, jól sikerült a felkészülés, bizakodóak voltunk. Tudtuk, hogy a tavaszi szezon első két meccse nehéz lesz, de azt is tudtuk, hogy utána jönnek azok a mérkőzések, amelyeket megnyerve felkapaszkodhatunk a tabellán. Sajnos csak az első két meccset játszhattuk le…
AVDA – A negyedik helyen álló Iváncsa ellen a második, a második Szentlőrinc ellen az első félidőben futballoztunk nagyon jól.
HT – Minden mérkőzésen megteremtettük magunknak a lehetőséget arra, hogy pontot, vagy akár pontokat gyűjtsünk. Bár végül egyet sem szereztünk, reménykedésre adott okot, hogy a bajnokság két élcsapata ellen sok helyzetet alakítottunk ki. Optimistán vártuk a folytatást, hittünk abban, hogy hetek alatt nagyot ugorhatunk előre.
AVDA – Bosszankodtunk persze a két vereség miatt, mégis derűlátóak voltunk, főleg hogy a csapat is pozitívan gondolkodott a jövőt illetően. Amióta Harmati Tamás a Kelennél van, újra és újra bizonyítja, hogy fél évről fél évre tud egyet lépni a csapatával. Ez most is benne volt a pakliban, fájdalom, az esélyt nem kaptuk meg. Ezen azonban már felesleges rágódni. Az MLSZ döntését tiszteletben tartjuk, és készülünk a jövőre. Nem tagadom, nem az volt életem legszebb estéje, amikor kiderült, hogy a férfi csapatunk nem lesz jogosult az NB III-as nevezésre, de amilyen gyorsan csak lehetett, próbáltunk magunkhoz térni a sokkból.
HT – Sajnálatos döntés volt, de természetesen elfogadjuk. Jóllehet engem is az bánt, hogy nem volt esélyünk bebizonyítani, hogy a tavaszra összeállított kerettel megérettünk a harmadosztályra. Azt a bizonyos hétfő estét valóban nagyon rosszul éltük meg, de nem adtunk időt magunknak arra, hogy a sebeinket nyalogassuk: kedden már kijelöltük azt az utat, amelyen a történteken túllépve megyünk tovább. A döntés utáni második napon már megkezdődtek az egyéni beszélgetések a játékosokkal, és minden egyes tárgyalás után erősebbek lettünk, ugyanis lenyűgöző volt a srácok hozzáállása. Ma már ezért is mondhatom azt, hogy felálltunk a padlóról, és készen állunk arra, hogy egyből visszajussunk! Vagy… Ha esetleg az MLSZ a mezőnyt bővítve a négyszer tizenhat csapatos NB III mellett teszi le a voksát, és felkérést kapunk az indulásra, akkor arra kell készen állnunk, hogy azt a lécet megugorjuk. Szerintem megugornánk…
AVDA – Az egyik szemem sír, a másik nevet. Nevet, hiszen a Könczey Zsolt vezette női csapatunk a következő idényben is az élvonal tagja lesz. Úgy gondolom, az MLSZ döntése nélkül is kivívta volna a bennmaradást. Büszke vagyok arra, hogy jövőre is NB I-es lesz a női csapatunk! Sőt, úgy vélem, erre nem csak nekünk, az egész kerületnek büszkének kell lennie! S igen, a másik szemem a fiúk kiesése miatt sír. Hogy őszinte legyek, nem érzem magunkat kiesőnek, legfőképp azért, mert nem a pályán estünk ki. Az őszi szezon után nem volt túl rózsás a helyzetünk, mégsem adtuk fel, hittünk abban, hogy az általunk választott utat járva elérhetjük a célunkat. Ezért rengeteget tettünk, ám az élet végül közbeszólt. Papíron kiestünk, rendben, elfogadjuk. Innentől fogva nem hátra, hanem előrenézünk. Azon vagyunk, hogy a hibáinkból tanulva egy év alatt visszajussunk a harmadik vonalba. Mondják, benn maradni könnyebb, mint újra megnyerni egy bajnokságot, ezt én is így érzem, mégsem pesszimistán várom a folytatást. A célunk nem lehet más, mint hogy jövő nyáron megint az NB III-ra készüljünk! Egy-két éve elkezdtünk valamit, és ez a folyamat megy tovább! Vonatkozik ez a pályán, valamint a pályán kívüli történésekre is. Már csak a női NB I és a nálunk futballozó csaknem hétszáz gyerek miatt is fontos, hogy megfelelő körülményeket teremtsünk. A felújítás folyamatosan zajlik, ha minden jól megy, júliusra kész lesz a centerpályához tartozó, négyszáz fő befogadására alkalmas lelátó, a játéktér körül pedig már állnak a világítótestek. Minden erőnkkel azon vagyunk, hogy az ősszel mindkét első csapatunk itthon játszhasson.
HT – Ez hatalmas lendületet adna a játékosoknak is! A harmadik liga egyik legfiatalabb csapata volt a miénk, az átlagéletkor huszonegy év volt. A srácokat is hatalmas csalódásként érte, hogy számunkra az idény úgy ért véget, ahogy, de a magunk részéről ezt próbáltuk úgy feloldani, hogy minél gyorsabban egy új célt fogalmaztunk meg. Az említett beszélgetések során volt, aki némi időt kért, de a többség nyomban igent mondott a folytatásra. Megvan az esély arra, hogy az egész keretet tartsuk, ami azzal is magyarázható, hogy a futballisták elégedettek a háttérrel és a szakmai munkával. Érezték magukon, hogy fejlődtek, miközben a Kelenre jellemző értékrendet is magukénak vallják már. Mindegy, melyik bajnokságban indulunk, NB III-as csapatnak gondoljuk magunkat. Ezt persze a pályán is bizonyítanunk kell – akár a Budapest-bajnokság első osztályában, akár a versenyrendszer átszervezésének köszönhetően egy osztállyal feljebb.
AVDA – Megint csak azt tudom mondani, hogy az egyik szemem sír, a másik nevet. Sír, mert azzal, hogy az első csapatunk kiesik a „blasz-egybe”, a Kelen II – a sajátos versenyrendszer miatt – kénytelen egy osztállyal lejjebb lépni. A Budapest-bajnokságra érvényes szabály tudniillik kimondja, hogy egy egyesület első és második csapata között két osztálynyi különbségnek kell lennie. Ezzel sem tudunk mást tenni, mint tudomásul venni. Csak elszomorító, hogy a „blasz-kettő” harmadik helyén álló együttes kényszerül a „blasz-háromba”. Az az együttes, amely szintén nagy utat járt be az elmúlt években. Szőke László és Modla Gábor páros rengeteg munkát tett a csapatba, nekik is köszönhető, hogy a Kelen II 2015-ben a Budapest-bajnokság negyedosztályában, egy évre rá a harmadosztályban végzett az élen, az elmúlt három idényben stabil tagja volt a második vonalnak, idén pedig kimagaslóan teljesített. Rettentően sajnálom, hogy egy szinttel lejjebb kell lépniük, de rájuk is számítunk, bennük is bízunk. Előttük is csak az a cél lebeghet, hogy az élen végezve visszajussanak a második ligába. Szóval, akárhogyan is nézem, az MLSZ döntése nem csupán az első, hanem a második csapatunkat, ezáltal az utánpótlásunkat is érintette. Egyebek mellett azért, mert a tervek szerint az MLSZ Budapesti Igazgatósága indít egy tartalékbajnokságot, és oda is szerettünk volna benevezni egy csapatot, amelyben javarészt a saját nevelésű, tizenhét-tizennyolc éves játékosainknak szántunk főszerepet. Nagyon hasznos lett volna a fiataloknak, ha belekóstolhatnak a felnőtt futballba, biztos, hogy előrelépést jelentett volna számukra. Hogy a mostani helyzetben bevállaljuk-e ezt, még nem tudom. Azt ugyanakkor hangsúlyozom, nem kesergünk, sokkal inkább azon vagyunk, hogy minél hamarabb talpra álljunk. Ebben segít az is – és itt visszakanyarodhatok arra, miért nevet a másik szemem –, hogy amikor beszélgettünk az első csapat játékosaival, ők szabadon dönthettek a sorsukról. Az, hogy a többség máris elkötelezte magát a Kelen mellett, a legjobb és legszebb visszajelzés klubvezetőnek, szakmai stábnak egyaránt. Ezek bizony nagy dolgok, és ez mondatja velem, hogy minél előbb vissza kell kerülnünk az NB III-ba!
HT – Leginkább az fáj, hogy egy jó csapatom van, de nem tudom versenyeztetni. Annak örültem volna legjobban, ha az MLSZ úgy dönt, hogy az NB III is folytatódik, mert így a pályán mutathattuk volna meg, hogy a harmadik ligában van a helyünk! Meg akartunk küzdeni ezért! Tudni kell, egy évvel korábban jutottunk fel a harmadik vonalba, mint terveztük, de ma már készen állunk arra, hogy NB III-asok legyünk! Megvan a licencünk, adott a keretünk, épül, szépül a létesítményünk és van egy remek szurkolótáborunk. Nem várhatjuk és nem is várjuk el, hogy mások segítsenek rajtunk. Amit eddig elértünk, azért becsülettel megküzdöttünk, és ígérhetem, ez a jövőben sem lesz másként! Úgyhogy a fejünket felemelve megyünk tovább! Na, ki kér még egy kávét?
Fotók: Kanizsay Zoltán
