Wild Tamás megszerzésével a modern fociban kiemelt jelentőségű posztra igazolt tapasztalt játékost csapatunk, amely az új szerzeménytől nem csak jó védekezést, de a bennmaradáshoz szükséges gólpasszokat is reméli.
Az ötévnyi, NBII-es rutinnal rendelkező Wild Tamás a támadásokat aktívan segítő szélsőhátvéd szerepére érkezett a Kelenhez, amely több kérőt is megelőzve szerezte meg a 25 éves játékos aláírását. Az Újpest utánpótlásában nevelkedett labdarúgó tinédzser évei után az NBII-es Csákvár, majd a Budaörs és a Cegléd játékosa lett, ősszel pedig – 2016 óta először – játszott az NBIII-ban, a Gyöngyös színeiben. A futball melletti életét is tudatosan építő játékosnak több kiemelkedő képessége is van, nem véletlen, hogy több szakember érdeklődését is felkeltette. Új igazolásunkkal beszéltünk meglepő első benyomásokról és a játékban betöltött szerepéről is, illetve nyilatkozott róla vezetőedzőnk, Harmati Tamás is.
„Tamásnak több olyan extrája is van, ami a csapat hasznára válhat – kezdte vezetőedzőnk. – Ezek mellett posztja alapjátékát is remekül játssza – felér a támadásokhoz, egyéni megoldással, vagy jó beadással is képes segíteni azokat, miközben jól védekezik. Huszonöt évével ráadásul a keret második legidősebb játékosa, akinek ennek megfelelően önbizalmat kell sugároznia személyében és játékában is. Ehhez meg is van a tapasztalata, hiszen több évet focizott az NBII-ben, ez a rutin pedig még sokat érhet a tavaszi tizenhárom fordulóban.”
A külön-külön döntőnek számító tavaszi bajnokikon tehát Wild Tamás is csapatunkat segíti, aki magabiztosan állítja, hogy jövőre is országos szinten játszik majd a Kelen.
Télen több klub is érdeklődött a játékjogod iránt, mitől lett végül a Kelen a befutó?
– Valóban, két-három csapat is megkeresett a Kelenen kívül, volt köztük, amelyet korábbról ismertem és volt, ahova edzésre is elmentem, de mind közül itt a Hunyadi Mátyás úton tapasztaltam azt, hogy az első pillanattól kezdve befogadóak voltak a társak, miközben a szakmai stáb, a klub és a létesítmény is nagyon szimpatikus volt. Persze ez az érzés is sokat nyom a latba, de ami a leginkább megfogott, az az első edzés, ahol nagyon komoly minőségű szakmai munka folyt az edzői stáb és a játékosok részéről is. Utóbbi meg is lepett, mert nagyon fiatal a keret, mégis felnőttes a munka, a srácok kőkeményen odateszik magukat és közben a képességeik is minőségiek. A harmadik edzés után külön odajött hozzám Tomi bá és kérdezte, hogy hogy érzem magam, milyenek a benyomásaim, én pedig már neki is csak azt tudtam mondani, amit most is, hogy három nap alapján nem is értem, hogy lehet utolsó helyen ez a csapat. Személy szerint én biztos vagyok benne, hogy a szezon zártakor már nem ez lesz a helyzet.
Éveken keresztül a másodosztályban játszottál, ráadásul rendszeresen, miért jött az őszi váltás, és ha már Gyöngyösön alapember voltál, miért váltasz most?
– Húszévesen elkerültem az Újpest utánpótlásából Csákvárra, és izgalmas öt évet töltöttem el a másodosztályban, de a Cegléddel nyáron kiestünk, és nem volt olyan lehetőségem, ami előrelépést jelentett volna az NBII-ben, így maradt az NBIII-as Gyöngyös, ahova az edző személye miatt mentem. Jó is volt minden, kezdő játékos voltam a meccseken, viszont a klub nem tudta tartani azt, amit nyár végén megígért és itt nem elsősorban az anyagiakra gondolok. A foci mellett én világéletemben tanultam, jelenleg is a Corvinus mesterképzését végzem, és fontosnak is tartom az egyetemet, miközben nem tettem le arról, hogy visszakerüljek az NBII-be – ennek a lehetőségét látom egy sikeres félév után itt biztosítottnak, mert nem csak a lehetőséget kaptam meg a tanulásra, de a látottak alapján sokat fejlődhetek is.
Korábban Újpest, Csákvár, Budaörs, Cegléd – eddigi pályafutásod nagyját olyan klubokban töltötted, amelyeknek felnőtt és korosztályos csapatai is jellemzően az országos bajnokságokban szerepelnek – honnan mit hoztál magaddal?
– Mindenhol jól éreztem magam, ahol eddig fociztam, sok jó társat és érdekes szakmaiságot tapasztaltam eddigi karrierem alatt még akkor is, ha voltak visszalépések időközben. Ezek egyébként rendre nem utólag derültek ki számomra, általában én magam döntöttem úgy, hogy visszalépek egyet, hogy aztán kettőt-hármat léphessek előre, és ezek jól sikerültek. Mindenhol volt valami plusz, amitől tudtam fejlődni, bár a váltások ellenére én alapvetően szeretek egy helyen megmaradni. Nyilván a focista élet ebből a szempontból nem egyszerű, de szerencsére sok helyen megtaláltam a számításaimat.
Jelenleg a támadásokat aktívan segítő jobb hátvédként játszol alapvetően, mennyire illeszkedik ez a poszt, és konkrétan a te játékod a Kelen általad eddig megismert játékrendszerébe?
– A most kialakuló rendszerben különösen jól érzem magam, és oda szerintem jól is illeszkedik a játékom, hiszen a támadások segítése mellett a beadások az igazi erősségem. A szisztéma része persze, hogy a védekezésből is bőven ki kell vennem a részem, de így is megvan a lehetőségem támadni, amit szeretek és talán jól is áll nekem. A Kelent ráadásul egy hátulról, labdabirtoklással építkező, játékos csapatnak ismertem meg, olyannak, amiben én is szeretek játszani, úgyhogy szerintem passzolok a mester elképzeléseibe.
Tegnap már pályára léphettél a Tiszakécske ellen, milyennek láttad ezt a gyakorlatban?
– A második félidőben játszottam, amiben a kapott gólok ellenére szerintem stabilak voltunk, mert azért a négy közül kettő is tizenegyesből született. Mindkettőt buta szabálytalanság előzte meg, de ez egyrészt róható a keret fiatalságára, másrészt külön jó, hogy az ilyen hibák most jönnek ki, hisz épp erre vannak az edzőmeccsek, hogy felismerjük ezeket és aztán tudjunk rajtuk javítani. A játékrendszerünket ettől függetlenül jónak éreztem, de rengeteg gyakorlás van még hátra, meg kell ismernem a társakat, akár csak nekik engem, hogy jól tudjunk együttműködni. Meg kell tapasztalnom még, hogy kinek mi az erőssége, kit, milyen játékhelyzetben, hogyan kell megjátszani, de első edzőmeccsnek ez tökéletes volt. Most kezdtük a felkészülést, erős ellenféllel szemben gyakorolhattunk és a persze csak idézőjeles cél – hisz nyilván mindenki nyerni szeret -, hogy meglegyen a meccsterhelés, és hogy ne sérüljünk meg, miközben felismerünk és kijavítunk hibás játékelemeket maradéktalanul megvalósult. Erre van most ez az öt hét, hogy ezekből jó irányba építkezzünk. Összességében pozitív volt és jól éreztem magam, de van még mit fejlődni a március 8-i rajtig.
Az Iváncsa elleni, Csepelen megrendezendő, első tavaszi bajnoki előtt még több edzőmérkőzéssel készül Harmati Tamás csapata, január 25-én, szombaton például a Tiszakécskéhez hasonlóan NBII-es Budaörs ellen lép pályára. Akárcsak az előző, a szombati erőfelmérő sem lesz egyszerű menet, és nem is a bravúr a cél, de az olyan tavaszi hadjáratra készülő csapat fejlődése érdekében, mint a Kelen, ki kell mozdulni a komfortzónából. A Sport11-ben megrendezésre kerülő mérkőzés 11:00 órakor kezdődik.
