Bajnoki cím, feljutás.
Bajnoki cím, feljutás – még egyszer.
Ja, és még egy Budapest Kupa-diadal!
Felnőtt szinten, női és férfi vonalon egyaránt csodálatos évet tudhat maga mögött klubunk, minek köszönhetően a Könczey Zsolt vezette női csapatunk az NB I-ben, a Harmati Tamás irányította férfi együttesünk pedig az NB III-ban vághat neki a következő idénynek!
A Budapest Kupát április 24-én, a Budapest-bajnokságot május 31-én megnyerő fiúk szombaton, a Békéscsaba elleni osztályozó visszavágóján koronázták meg idei teljesítményüket. Tehetnénk egy kísérletet arra, hogy részletezzük, mi zajlott a meccsen, de aki ott volt (márpedig olyan sokan voltak ott, mint még soha!), tudja, ami a 93. percben, majd azt követően történt, majdhogynem lehetetlen leírni…
De csak majdhogynem! Andreas van den Akert arra kértük, egy-két nappal a történelmi siker után próbálja meg szavakba önteni, mit érez. Nos, az egyesületünk elnöke belekortyolt ki tudja, hányadik hosszú kávéjába (a két feljutással nem kevés munka párosul…), vett egy mély levegőt, és…
„Az első szó mindenekelőtt a köszöneté! A tavasz folyamán többször kértük a Kelen-család tagjait, hogy álljanak az aranyéremért, egyúttal az egy osztállyal feljebb kerülésért küzdő csapataink mellé, segítsék, biztassák a lányokat és a fiúkat, ahogy csak tehetik. A kérés rendre meghallgatásra talált, ezért is jelenthettem ki már a Békéscsaba elleni visszavágó előtt, hogy elképesztő sokat kaptunk ettől az évtől. Utólag persze bevallhatom, nagyon vágytam arra, hogy a szezon utolsó meccse után is legyen mit ünnepelnünk. Lélekemelő volt ismét megtapasztalni, mekkora erő és egység jellemez immár minket. Ezt megélni… na, erre tényleg nincsenek szavak. A mentalitásunk volt a siker egyik titka. Végig bíztunk magunkban! A gyerekeknek is meg kell tanulniuk, hogy úgy higgyenek edzőikben és társaikban, mint a felnőtt csapat játékosai. Jó, kicsit izgulnunk kellett a visszavágón, de ennyit megért, hogy a mindent eldöntő gólnál gyakorlatilag felrobbanjon a pályánk! Apropó, ezúton szeretnék elnézést kérni azoktól a környékbeli lakosoktól, akiknek esetleg kellemetlenséget okoztunk a hangzavarral vagy a parkolási gondokkal az elmúlt hetekben lejátszott nagy meccsek idején. Azért remélem, ők is büszkék arra, amit elértünk. S ha lehet, némi türelmet kérnék még tőlük: azon vagyunk, hogy az önkormányzattal karöltve mihamarabb megtaláljuk a megoldást a legkisebb problémára is. A futballra visszatérve: tavaly nyáron bíztam abban, hogy jó évünk lesz, de a lányok és a fiúk is felülmúlták a várakozásaimat. Ennek is betudható, hogy amit három esztendőre terveztünk, kettő alatt elértük. Nem túlzás, csodaév van mögöttünk. Amikor azt hittük, nincs feljebb, újra és újra kiderült, hogy van. Nem győztünk ünnepelni, szerintem a végén már abban is bajnokok voltunk… A viccet félretéve: le a kalappal mindenki előtt! Semmit nem kaptunk ajándékba, minden győzelemért, minden pontért, minden gólért becsülettel megdolgoztunk. Az NB I-be, illetve az NB III-ba jutással minden eddiginél nagyobb kihívás előtt állunk, de együtt ezt is teljesíthetjük! Persze reálisan kell nézni a helyzetünket, sok mindenben kell még fejlődnünk, az eddiginél jóval komolyabb feltételeknek kell megfelelnünk. Nem tagadom, szükségünk lenne támogatásra is, a magam részéről bízom abban, hogy amit az elmúlt időszakban letettünk az asztalra, felkelti egy-két a futballt szerető, a jó ügy mellé szívesen beálló üzletember vagy cég figyelmét. Rengeteg munka vár ránk, de ezt akartuk, erre vágytunk, éppenséggel én már most várom a kezdést! Óriási tett a mi életünkben, hogy a női csapatunk az első, a férfi pedig a harmadosztályban szerepelhet, ha ezzel kapcsolatban lehet egy kívánságom: ahogyan az előző hónapokat, úgy az előttünk állókat is éljük meg együtt. Optimistán, jó kedvűen és büszkén. Köszönöm még egyszer a munkánkat bármilyen formában segítő kollégáknak, az elnökségi tagoknak, az edzőknek, a játékosoknak, a gyerekeknek, a szülőknek, a nagyszülőknek, egyszóval mindenkinek ezt az évet! Hajrá, Kelen!”
