Nyáron, több mint három év elteltével tért vissza korábbi sikerei helyszínére – ezúttal azonban nemcsak játékosként, hanem pályaedzőként is erősíti csapatunkat. Rőthy Martinnal, együttesünk betonbiztos hátvédjével és pályaedzőjével beszélgettünk a visszatérésről, a kettős szerep kihívásairól és a Kelenhez fűződő kötődéséről.
Nyáron több mint három év után tértél vissza Kelenvölgybe. Milyen érzés volt újra magadra ölteni a Kelen-címeres mezt, és visszatérni ahhoz a klubhoz, ahol korábban komoly sikereket értél el?
– Nagyon jó érzés volt újra belépni a sporttelepre, hiszen rengeteg szép emlék fűz a klubhoz. Annak az időszaknak sok mindent köszönhetek edzőként és játékosként is, köztük több jó barátomat is. Bár a felnőtt csapat azóta teljesen kicserélődött, és a szerepem is más lett, mégis megnyugtató érzés volt ismét a Kelen-pálya környezetében játszani.
Ezúttal nemcsak játékosként, hanem edzőként is erősíted a klubot. Hogyan tudod összehangolni a két szerepet, és miben segíti egyik a másikat a mindennapokban?
– Így van, jelenleg kettős szerepet töltök be a felnőtt csapatban. A két feladatkör természetesen más jellegű – amikor a pályán vagyok, nehéz edzőként gondolkodni. Ilyenkor elsősorban a saját játékunkra figyelek, és igyekszem bentről segíteni a csapatot kommunikációval, illetve azzal a rutinnal, amit az évek során ebben az osztályban szereztem. A pálya széléről viszont már inkább az ellenfél játékának elemzése a feladatom a mérkőzések alatt. Az edzéseken, amikor több csoportban dolgozunk, szintén igyekszem besegíteni, a többi napon pedig játékosként veszek részt a munkában. Úgy érzem, a stábbal remekül sikerült összehangolnunk a közös munkát.
A Kazincbarcika elleni kupameccsen igazi futballhangulat volt Kelenvölgyben. Milyen érzés volt ennyi ember előtt, egy NB I-es csapat ellen pályára lépni?
– Mindig nagy öröm egy játékosnak, ha sokan buzdítják a lelátóról. Szerencsére ezt a Kelenben már többször is átélhettem, hiszen kétszer Budapest Kupát, kétszer pedig bajnokságot nyertünk. Ilyenkor mindig megtelt a lelátó, amiért óriási köszönet jár mindenkinek. Jó érzés látni, hogy ez a hagyomány továbbra is él! Bízom benne, hogy a jövőben is lesznek hasonló sikereink és eseményeink, amikor ismét érdemes lesz megtölteni a sporttelepet – ahogyan a Kazincbarcika elleni mérkőzésen is történt.
Egy fiatal, tehetséges csapattal dolgozol együtt. Milyen tapasztalataid vannak eddig velük, és miben látod a fejlődésük kulcsát?
– A fiatalság az egyik legnagyobb erősségünk, amit már többször is bizonyítottunk. Ennek köszönhetően tudunk olyan tempót és futómunkát beletenni a mérkőzésekbe, ami nem jellemző ebben az osztályban. Ugyanakkor fontos, hogy minél több tapasztalatot szerezzünk, megéljük a mérkőzéseket, és tanuljunk belőlük – még a győzelmekből is. Ez az osztály kiváló ugródeszka és fejlődési időszak lehet mindenkinek, hogy megmutassa magát, és később magasabb szinten futballozzon. Úgy gondolom, a lehetőség adott, hiszen sok tehetséges játékosunk van. Az viszont biztos, hogy ezért nap mint nap keményen kell dolgozni, mert csak így érhetők el az egyéni célok. A feltételek és a támogatás minden téren adott ehhez a játékosok számára.
Mik a céljaid a közeljövőre nézve – mind a pályán, mind az edzői pályádon a Kelenben?
– A pályán elsősorban a fiatalok segítése a célom, emellett pedig szeretném egyszerűen élvezni a játékot – hiszen ez a legfontosabb. Az edzői pályafutásom már egy másik fejezet, amelyben a jövőre nézve több lehetőséget és potenciált látok, mint a játékoskarrieremben. Hogy mit hoz a jövő, azt majd meglátjuk, de jelenleg az idei évre kitűzött célokra és feladatokra összpontosítok mindkét szerepemben.
