Nem titok, nehéz éven van túl a Kelen. Ugyanakkor a legnehezebb része már mögöttünk van – az előttünk álló esztendő remélhetőleg könnyebb lesz. Egyesületünk elnökével, Andreas van den Akerrel beszélgettünk problémákról, megoldásokról, bizalomról, türelemről, eredményekről és célokról. No és egy csodálatos, immár négy évtizede tartó hagyományról…
Kezdjük a végén: hogyan zárta a klub a 2024-es esztendőt?
Nem volt egyszerű év. Igaz, tudtuk, hogy nem lesz az, mert már a 2023-as év vége is szenvedős volt, méghozzá különböző problémák miatt, amiket görgettünk magunk előtt. Ha megoldottunk egy gondot, szembesültünk a következővel, valóban nem volt könnyű időszak. Közben arra is rájöttünk, nemcsak a szakmai munka fontos, hanem az is, hogy a háttérben minden rendben legyen. Fogalmazhatok így is: az irodában is ugyanolyan jól kell teljesíteni, mint a pályán. El kell ismernem, a háttérmunkában voltak hiányosságok, ebből is adódtak a már említett problémák. A tavalyi év végére viszont már eljutottunk odáig, hogy a legtöbbet megoldottuk. Ez persze nem jelenti azt, hogy erre az esztendőre már nem maradt feladatunk, de azt örömmel mondhatom, hogy amilyen negatívan indult 2024, olyan pozitívan tudtuk lezárni. S ezért már most, az elején szeretnék köszönetet mondani azoknak, akik a nehézségek idején is kitartottak mellettünk, nagyon hálás vagyok a türelmükért és a bizalmukért!
Az egyik legnagyobb gond az lehetett, hogy a nyáron a Magyar Labdarúgó Szövetség három korosztályos csapatot is egy osztállyal lejjebb sorolt.
Ez sajnos így történt. Még évekkel ezelőtt kitűztünk magunk elé egy célt: azért is tettünk meg mindent az utánpótlásban, hogy a már nagypályán játszó csapataink a lehető legmagasabb szinten tudjanak megméretni. Ezt – az edzőknek és a játékosoknak köszönhetően – végül sikerült elérni, úgy nézett ki, hogy a 2024–2025-ös idényben az U15-ös, U16-os, az U17-es és az U19-es csapatunk a Kiemelt bajnokság utáni legerősebb sorozatban, az Országos Alap bajnokságban indulhat. Közbevetőleg szeretném elmondani, hogy a Zöld csapatok képzését tekintve két jelentős célunk van. Az egyik az, hogy U14-ig neveljünk ki olyan tehetségeket, akik feljebb léphetnek, neves klubokban, akadémiákon fejlődhetnek tovább. A másik pedig az, hogy aki itt marad, minél magasabb szinten bizonyíthasson – tavaly nyárra jutottunk el odáig, hogy ezen a téren is a maximumot értük el. De… Az előző évi versenykiírásban szerepelt, hogy az Országos Alap bajnokságokban szereplő csapatok kötelesek szezononként három-három nemzetközi felkészülési meccset játszani, mi ezt sajnos nem tettük meg, aminek az lett a következménye, hogy az MLSZ az U16-os, az U17-es és az U19-es csapatunkat egy osztállyal lejjebb sorolta, az érintett együttesek az MLSZ Regionális Kiemelt bajnokságában állhattak rajthoz. Ezen a ponton megint csak szeretnék köszönetet mondani az edzőknek, a játékosoknak és a szülőknek, hogy tudomásul vették, hogy rajtuk kívülálló okok miatt ilyen helyzetbe kerültek. Mindhárom csapat becsülettel beleállt a harcba, és külön öröm, hogy jól is szerepel, van esélye arra, hogy a pályán elért eredménye alapján visszakerüljön az Alap csoportba. Az U16-os csapatunk hátránya hét pont az éllovas mögött, ez talán még nem ledolgozhatatlan. Az U17-es gárda vezeti a tabellát, arról nem szólva, hogy a Magyar Kupában – szenzációs teljesítményt nyújtva – bejutott a legjobb nyolc közé, míg az U19-es a második helyről várja a folytatást, miközben szintén remekelt a kupasorozatban: az ifjúsági Bajnokok Ligájában még versenyben lévő Puskás Akadémiától kapott csak ki, egy amilyen izgalmas, olyan drámai, hosszabbításba torkolló mérkőzésen. Úgy gondolom, bizakodva várhatjuk a tavaszt.
A felnőtt csapat az NB III Észak-Nyugati csoportjában a tizenötödik helyen áll. Lehet reménykedni az előrelépésben?
Nem mentség, nem kifogás, de nagyon nehéz bajnokságban játszik a Kelen, szakértők egybehangzó véleménye szerint a négy csoportból a miénk a legerősebb. Nagy bánatunkra erről a tabella is tanúskodik. Az eredmény természetesen lényeges, ugyanakkor mi azt is szem előtt tartjuk, hogy minél több saját nevelésű fiatal jusson szóhoz az első csapatban. A szezon elején több U19-es játékos kapott lehetőséget arra, hogy a felnőttekkel eddzen, hogy megállták a helyüket, mi sem bizonyítja jobban, mint hogy az ősszel egy 2006-os és négy 2007-es születésű tehetségünk is pályára lépett bajnoki, illetve Magyar Kupa-mérkőzésen – úgy hiszem, ez biztató jövőképről árulkodik. Egyvalamit ígérhetek: minden erőnkkel azon leszünk, hogy kiharcoljuk a bennmaradást! Ezen a ponton érdemes szót ejteni arról is, hogy a Budapest-bajnokság második vonalában játszó második csapatunknak fontos szerepe van az utánpótlásból a felnőtt fociba való átmenetben. Ezért is lett a Kelen II vezetőedzője az első csapatnál Simon Ákos mellett pályaedzőként dolgozó Balogh Ákos, az őszi idény azt mutatja, remek választás volt: az erre az évre egycsoportossá váló, igen erős bajnokságban hatodik a Kelen.
Van még jó hír?
Van, bizony! Régebben, ugyebár, a Kelen befogadó egyesület volt, aki szeretett volna nálunk futballozni, örömmel láttuk, azért is létezett Zöld, Fehér és Piros csapat, hogy mindenki a maga szintjén, a maga célját és örömét megtalálva játszhasson. Ez ma sincs másként, de azt követően, hogy az egyesületünk Tehetségközpont lett, alkalmazkodnunk kellett bizonyos feltételekhez, ami azzal járt, hogy ma már csak a Zöld csapatok működnek a Kelen SC égisze alatt, még a Fehér és a Piros csapatok átkerültek a Hungarian Talents FC kötelékébe. Az elején megküzdöttünk ennek nehézségeivel, jelentős adminisztrációval párosult az átállás, szerencsére idővel minden a helyére került, most már azt mondhatjuk, hogy jól működik ez a rendszer. A Kelen SC két, a Hungarian Talents egy felnőtt csapatot indított, utóbbinak van lehetősége arra, hogy a következő idényben még egyet benevezzen, ezzel szeretnénk is élni, hogy még több játéklehetőséget biztosítsunk az utánpótlásból kiöregedő játékosoknak.
Ha már kiöregedés… Hétfő, kedd és csütörtökön esténként is rendeznek tétre menő meccseket a Kelen-pályán!
Hála az égnek! Mert ez azt jelenti, hogy minden korosztályban érdekelve vagyunk, az Öregfiúk, az Old Boys és a Veterán bajnokságban is van csapatunk, nem is akármilyen! Az Old Boys és a Veterán együttesünk a legmagasabb, míg az Öregfiúk csapatunk a második legmagasabb szinten játszik. Arra pedig különösen büszke vagyok, hogy a négy évtizedes hagyomány folytatódik: nincs olyan vasárnap reggel, amelyen reggel nyolctól ne gyülekeznének a tősgyökeres Kelenesek, hogy aztán másfél órán át focizzanak egy jót. Kilencven perc elteltével nem ér véget a program, következik a harmadik „félidő” – de ez így is van rendjén, addig jó, amíg ez így megy.
S addig jó, amíg női fociról is beszélhetünk a Kelen esetében, ugye?
Igen! Nem is olyan rég az NB I-es mezőny tagjai voltunk, manapság az NB II-ben próbálunk helytállni felnőtt szinten. A hangsúly az utánpótláson van, a megfelelő edzők segítségével igyekszünk építkezni. Az U16-os csapat élére keresünk még egy edzőt, abban bízom, röviden meg is találjuk. Örömteli, hogy ebben az idényben öt korosztályos csapatot is tudtunk indítani, igaz, rengeteg utazással járnak a bajnoki mérkőzések, szükség van az edzők és a játékosok elszántságára – köszönöm az ő hozzáállásukat is.
Mi az egy szó, ami 2024 kapcsán eszébe jut?
Mivel már többször is használtam, talán nem meglepő: a köszönet. Tényleg szeretnék köszönetet mondani még egyszer. Először is a házon belül dolgozóknak, az edzőknek, a munkatársaimnak, mert az ő kitartásuk elengedhetetlen volt ahhoz, hogy ezt az évet végigcsináljuk. Köszönöm a szülőknek is, hogy amiben csak tudtak, segítettek, gondolok itt például az utazásokra, vagy éppen a webshopban történt vásárlásokra – időnként ott is elkélt a türelem. Köszönöm a játékosoknak, hogy minden tőlük telhetőt megtettek a pályán, úgy vélem, nincs okunk szégyenkezni az elért eredmények miatt. S köszönöm a Magyar Labdarúgó Szövetség irányunkban mutatott pozitív hozzáállását is.
Mit remél 2025-től?
Azt a pozitív érzést, amellyel lezártuk az előző esztendőt, visszük magunkkal erre az évre! Gőzerővel megyünk tovább, igyekszünk az NB III-as tagságot megtartani, próbálunk még több saját nevelésű fiatalt beépíteni az első csapatba, miközben teljes erőbedobással dolgozunk azon, hogy az ovifocitól kezdve az U19-es korosztályig az utánpótlásunkban is minden a lehető legjobban menjen. Sok feladat vár ránk, de hihetünk abban, hogy megoldjuk azokat, és eljutunk odáig, hogy teljesen rendben leszünk minden területen. Mindenkinek boldog, egészséges és sikeres 2025-öt kívánok!
