2019. április 24-én története során először nyerte meg a Budapest Kupát a Kelen SC, az életre szóló döntő pillanatait pedig a főszereplők szavain keresztül idézzük fel – KÉPEK, VIDEÓK!
Egészen kiélezett és különleges utat járt be csapatunk, mire 2019. április 24-én este fél tíz körül, 120 percnyi játék és 10 büntető után megindulhattak örömittasan egymás és a szurkolók felé, hogy közösen ünnepeljék a történelmi diadalt.
Szeptember 11-én egy sok sárga lappal tarkított meccsen Balogh Bence az első és a második félidőben is betalált a Budai FC ellen és csapatunk végül 2-0-ra nyert, ezzel megkezdte Budapest Kupa menetelését. Szeptember 19-én a Margitsziget ellen gólzáporos mérkőzésen, 11:0-ra győzött Harmati Tamás csapata, amely a harmadik fordulóban is gólgazdag párharcot vívott, ezúttal a Vízművek ellen és ismét tizenegy gólt láthattak a szurkolók, viszont ez alkalommal 7:4 arányban szétosztva a csapatok között. A tavaszi, Unione elleni találkozón aztán beindult az idegek harca, ami egészen a döntő utolsó pillanatáig tartott. A márciusi találkozón 0-0-ás játékidőt követően úgy nyert 10-9-re büntetőkkel együttesünk, hogy a kapus Major Csongornak is be kellett találnia győzelmünkhöz! A Gázgyár elleni elődöntőben szintén gól nélküli állásnál ért véget a játékidő, ez alkalommal viszont már csak fele annyi értékesített büntetőre volt szükség a továbbjutáshoz, és végül 5-4-es összesítéssel biztosította helyét klubunk a Budapest Kupa döntőjében, ahol a bajnoki feljutásban is rivális REAC várt Harmati Tamásékra.
Első félidő
„Már a kivonulás során egészen elképesztő hangulatba csöppentünk, 1200 néző, látványban és hangerőben is hihetetlen szurkolás, igazi labdarúgónak érezhettük magunkat, ami nagyon nagy szó volt, mert lényegében fiatal, amatőr focisták voltunk.”
Így indult a döntő Alex van den Akernek, aki aznap csapatkapitányként vezethette ki a pályára a kilenc éves kora óta szolgált Kelent.
Az, hogy én vezethettem ki a csapatot egy kupadöntőre, hatalmas megtiszteltetés, ráadásul édesapám szívügye a klub, ez pedig extra motivációval látott el, hiszen szerettem volna örömet szerezni neki is. Sok faulttal játszott a REAC, ami meglepett minket, igaz a játékuk más részei nem annyira, mert Harmati Tomi bá szinte pont azt jósolta meg, ami aztán a pályán történt. Viszont a kínálkozó pontrúgások nagy előnyt jelentettek, Soltész István kapufára lőtt szabadrúgása mellett is rendre veszélyt hordoztak magukban ezek a játékhelyzetek, és pont Isti végezte el azt a rögzített szituációt is, amiből aztán megszereztük a vezetést.
A tizenhatoson belül remekül zárt ki engem egyébként a védelem, így fejelni nem volt esélyem, de kellően közel voltam a labdához, és tudtam, hogy csak annyi esélyem van, hogy belekapok az útjába, hátha kapu felé tudom irányítani. Nem is láttam már akkor, amikor sarokkal eltaláltam, úgyhogy mondhatjuk szerencsés gólnak is, de ez egyáltalán nem zavart, hiszen amikor tudatosult bennem, hogy betaláltam, az olyan érzés volt, mint ahogy az amerikai filmekben ábrázolják. Kis gyerekkorom óta erre készültem, ráadásul végig itt a Kelenben, elképesztő hangulatban és régi barátok oldalán élhettem meg, csapatkapitányként, édesapám szeme láttára, elképesztő élmény volt.
Nézd vissza Alex vezetőgólját (kattintásra a gólt megelőző szabadrúgástól indul a lejátszás), vagy a teljes első félidőt az alábbi videóban!
SMS: Tudod, mi történt egy évvel ezelőtt ezen a napon?
Ez volt idén április 24-én reggel Alex üzenete édesapjának, Andreasnak, aki talán még a fiánál is jobban izgult. Nem csoda, a klubunk irányítását 2015-ben átvevő elnök keze alatt látványos fejlődésnek indult a Kelen mind az utánpótlás, mind a felnőtt labdarúgás, mind az infrastruktúra terén, miközben nem csak a játékosállomány, de a klub munkatársainak köre is egyre bővült. A fejlődésnek pedig óhatatlanul is szüksége van mérföldkövekre, hiszen egy-egy siker – kiváltképp, ha a klub történelmében még nem akadt ilyen – új motivációt biztosít a további fejlődéshez.
Őszintén szólva nem volt a fejemben, hogy miért is lenne különleges a mai nap, aztán a fiamtól kaptam egy sms-t reggel, és hamar kontextusba helyeztem április 24-ét.
Emlékszem egész nap egyre erősebb izgalom környékezett, ráadásul még feszültebb lettem, amikor odaértünk a Budafok stadionjába, mert a Színészek – Újságírók meccsen még csak félház volt, pedig rengeteg energiát fektettünk abba, hogy egy ilyen mérkőzésen a lehető legtöbb Kelen-szurkoló ott legyen. A döntő kezdetekor aztán már nagyon jól nézett ki a lelátó, persze ez sem nyugtatott meg annyira, hogy képes legyek leülni, de talán jobb is állva nézni a focit.
Aztán az, hogy mindennek a sok érzelmi impulzusnak a közepén a fiam szerezte a vezető gólt, az egészen különös büszkeséggel töltött el. Végig izgalmas döntő volt, igazi ki-ki meccs, ami méltó volt ahhoz az egyébként is kiélezett párharchoz, ami a Kelen és a REAC között kialakult az év során.
Való igaz, a rákospalotaiak ellen – akárcsak az Újpest II-vel – az egész szezon során külön harcot vívott csapatunk, amely csak az utolsó fordulóban előzte meg az élen álló REAC-ot, igaz épp a velük szemben, idegenben aratott 3:0-ás győzelemmel. Sokan gondolnak úgy a Budapest Kupa döntőjére, mint ami aztán megalapozta a bajnokság megnyerését, és a későbbi feljutást is.
De gyorsan elszaladt ez az év, olyan sűrűvé vált az életünk azóta, hogy szinte nem is volt időnk visszaemlékezni a nagy sikerekre. Pedig mekkora futballélmény volt, egy döntő a legnagyobb esélyes ellen, a gyönyörű, kivilágított Budafok stadionban, a csodálatos Kelen család előtt, 1200 ember, micsoda érzés volt minden egyes perce, hát még az ünneplés! Utólag már tudjuk, hogy az a meccs indította el a későbbi lavinát, ami aztán magában hordozta a bajnoki címet, majd a feljutást. Ez adta a legnagyobb löketet a srácoknak, ekkor hitték el először igazán, hogy ezzel a hozzáállással, fegyelmezettséggel bármit elérhetnek, és ez így is lett.
Így mesélt nekünk erről Harmati Tamás, aki a kupagyőzelem után a bajnoki döntőnek is beillő utolsó fordulóban már egyértelmű győzelmet aratott a REAC felett csapatával, majd az NBIII-as osztályozón 3-2-es összesítéssel kiejtette a Békéscsabát, és közel fél évszázad után feljuttatta a klubot az NBIII-ba.
2. félidő
Borzalmas élmény volt, mert az első gondolatom még az volt, hogy na jó, vigye ezt el a Kelen, legyen övék a kupa, mi viszont bajnokok leszünk és épp ellenük… Aztán napról-napra egyre jobban frusztrált, hogy nem a miénk lett a kupa, végül pedig a bajnoki döntőnek is beillő utolsó fordulóban három gólt kaptunk hazai pályán tőlük.
A tavalyi tavaszra tényleg büszke lehet a klub. Remélem minél hamarabb visszatérhetünk a pályára, és nekem is megadatnak ilyen élmények a Kelennel.
Így Kasza Dániel, aki akkor még a REAC játékosa volt, és nem meglepetés, hogy nehezen viselte a tavalyi szezon utolsó heteit. Pedig a döntőt megelőző öt kupaforduló alatt lőtt 5 góljával tevékeny részese volt a rákospalotaiak menetelésének, akárcsak a REAC remek bajnoki szereplésének, merthogy a BLSZ I-ben sem maradt adós a gólokkal: a bajnokságban 25-ször volt eredményes.
Nézd vissza a teljes második félidőt az alábbi videóban!
Ahogy tehát a negyeddöntő és az elődöntő, úgy a Budapest Kupa döntő játékideje sem jelölt ki győztest, így következhettek ismét a büntetőrúgások. Csapatunk ekkor már két szétlövést is sikerrel vett, és az edzések végén is külön figyelmet fordítottak a tizenegyesek gyakorlására – ha már megesett olyan is, hogy a kapusnak kellett a labda mögé állnia. Meg is voltak a biztoslábú ítélet végrehajtók, ilyen volt a sikereket követően NBII-be igazoló Timári Norman is.
Már a Gázgyár ellen is rúgtam büntetőt és a döntőben is az volt bennem, hogy ha arra kerül a sor, én vállalom a felelősséget. Nagyon jó élmény volt látni, hogy ennyien szurkolnak nekünk, hatalmas lökést adott. Az egész felkészülésünk alatt azt láttam a srácokon, a tekintetekben, a mozdulatokban, hogy a győzelem gondolata köti le egyedül a fiúkat, miközben én is önbizalommal telve vártam a mérkőzést. Hittem Tomi bában és a csapatban is, tudtam, hogy milyen munka eredménye az, hogy a szezon végén aranyérmekért játszhattunk.
Nézd vissza a hosszabbítást és a büntetőpárbajt az alábbi videóban!
Nem is lehetne ennél szebb forgatókönyvet írni ennek, ahogy a hatalmas csata után az ötödik büntetővel nyerünk, hiba nélkül, miközben az ellenfél is csak egyet hibázik, végtelenül kiélezett feszültség – dramaturgiailag parádés este volt. Olyan körülmények között játszottunk aznap, kivilágított, jó minőségű pályán, szinte megtelt lelátók előtt, ami NBII-ben is ritka. Én pedig épp ezért jöttem, hogy legyen még olyan mérkőzés az életemben, amikor focistának érezhetem magam.
Ezt már Krajnc Balázs mondta, aki 31 évesen, korábbi NBI-es és korosztályos válogatott meccsekkel a tarsolyában azért érkezett klubunkhoz, hogy újra országos szinten játszhasson. Az U12-es Zöld csapatunk vezetőedzőjeként is dolgozó játékos nem felejtette el kiemelni, hogy ugyan Balogh Bence lett a meccs embere (és egyébként a sorozat gólkirálya – a szerk.), szerinte Kádár Máté volt a döntő napján az, aki az egyébként kompletten jól futballozó Kelenből úgy lógott ki fölfelé, hogy az magával húzta a társakat.
Volt még persze több olyan játékos, aki remekül futballozott aznap sőt, volt olyan, aki az egész tavaszi szezonban. Timári Normanhoz hasonlóan Soltész István is azért érkezett a Kelenbe, hogy az inspiratív szakmai közegben újra felépítse magát, és a tapasztalatokra – ez esetben pedig sikerekre – magasabb osztályú klubban is megmérethesse magát. Terve olyannyira jól sikerült, hogy épp a döntő helyszínét biztosító Budafok NBII-es csapatához került, amelynek jó esélye mutatkozik arra, hogy az élvonalban folytassa a 2020/2021-es szezonban, így akár az is megeshet, hogy a klubunknál új életre kelt Isti egy év leforgása alatt három osztály lép előre.
Remek érzés volt ennyi szurkoló előtt játszani, hogy mennyire szorítanak értünk, nem is lehetett más célunk, mint kiszolgálni őket. Ez az összetartás, a közös győzni akarás volt az igazi erősségünk amihez hozzáadódott, hogy a játék szinte minden elemében azt kaptuk, amire Tomi bá felkészített minket, na meg az is, ahogy a fiatalok éhségével és energiájával játszottunk. Jó pályán, jó ellenféllel szemben, kiélezett meccsen győztünk, úgyhogy nem csak az öröm volt nagy, hanem az ünneplés is. Boldog vagyok, hogy átélhettem ezt az élményt és nagyon hálás a klubnak a segítségnyújtásért.
Persze nem csak a kellően eltökélt és céltudatos játékosokon segít klubunk, hanem ha teheti önmagán is, az utóbbi évek fejlesztései olyan sikereket eredményeztek, amelyekre joggal lehet büszke az egész Kelen-család, és persze elnökünk, Andreas van den Aker is.
Amikor végig tartotta magát a csapat fegyelmezetten, és hiba nélkül berúgta a tizenegyeseket, akkor már egyszerre mindenkivel kapcsolatban elfogulttá váltam. A győzelemtől megőrülő játékosok, a tomboló szurkolók, a győzteseket vezető edzői stáb együtt és egyszerre csodálatos látvány volt, ilyet átélni életre szóló élmény. Korábban egyszer tizenhat évesen voltam bajnok, meg egyszer még a Kelen öregfiúkkal, de tavaly április 24-én tudtam meg igazán, mit jelent az, amikor valaki kupagyőztes.
Mindig emlékezni fogok rá.
