U19-es csapatunk első bajnoki mérkőzését játszotta tegnap. Vezetőedzőjük, dr. Molnár I. Jenő értékelte a mérkőzést, és ifjú U17-es játékosunk, Dávid Tamás is pár szól elárult arról, hogy fiatalként milyen volt ebben a csapatban játszani.
dr. Molnár I. Jenő
A 2017/2018-as szezon első bajnoki mérkőzését játszottuk a Csep-gól csapata ellen, kiváló körülmények között, hazai pályán. A mérkőzés az összefogás jegyében zajlott, ugyanis csapatunkat három korosztály együttese alkotta, amelyben helyet kaptak az U-19-es játékosok mellett az U-17, valamint a BLSZ1-es felnőtt csapat ifjúsági korú labdarúgói is. A játékosok nagy része korábban még soha nem játszott együtt, amelynek kiküszöbölése csak megfelelő színvonalú kommunikációval és egységes filozófiával volt lehetséges. Azt gondolom, hogy aki a tegnapi meccset látta, nem feltétlenül érzékelte, hogy a fiúk ne tudnák, kinek mi a dolga. Természetesen voltak technikai és taktikai jellegű hibák is, de mindenkire büszkék lehetünk, ugyanis senki nem vette félvállról sem az ellenfelet, sem az újdonsült csapatban betöltött szerepét.
A mérkőzést a kezdő sípszótól uraltuk, nálunk volt többet a labda, labdajáratásaink azonban kissé lassúak és körülményesek voltak, így az első 20. percben csak meddő mezőnyfölényben játszottunk. A harmadik szögletet követően azonban megtört a jég, Ludvig jól tekert középre, amelyet Csillik fejelt könnyedén a kapuba. A gólzsák olyannyira kiszakadt, hogy ezt követően három perc alatt újabb két gól szereztünk, először Jánossy lőtt csodálatos gólt, majd Módly Márk szólója következett, aki végül egy szép cselt követően lőtt ballal szép gólt a rövid felsőbe. Ellenfelünk ezzel megtört, ellenállása teljes mértékben megszűnt, csak rajtunk múlott a játék minősége, a rúgott gólok száma. A félidő még tucatnyi helyzetet, és féltucatnyi gólt hozott, több szép megoldással, illetve néhány rosszul kivitelezett utolsó passzal, felesleges cselezéssel. Elégedetlenek ugyanakkor nem lehetünk: a srácok élvezték a futballt, játszani próbálták azt, amelyhez természetesen kell ellenfél is. Márpedig ők megfogyatkoztak, egy Ludviggal szembeni szabálytalanságot követően ugyanis piros lapot kapott az ellenfél 5-ös számú játékosa.
A félidőben hármat cseréltünk, illetve kértem a fiúktól, hogy próbálják meg a mérkőzés iramát és intenzitását fenntartani, ne aludjanak bele az ellenfél tempójába, illetve csapatjátékkal igyekezzenek felülkerekedni, ne egyéni kvalitásaikat kihasználva. Az ugyanis egyértelmű volt, hogy egyénileg a támadó szekciónk jobb erőkből áll, s ha csak az egyéni képességekre hagyatkozunk, az nem szolgálja annyira a fejlődésünket, mintha a csapatjátékra fókuszálnánk.
A második félidőben az ellenfelünk az emberhátrány következtében visszahúzódott, betömörült, ezzel megnehezítve a dolgunkat. A labdát továbbra is mi birtokoltuk, de annyi helyzetet már kidolgozni nem sikerült. Többnyire azért, mert a kapuját minden erővel védő ellenféllel szemben többször a cselt választottuk passz helyett, amelynek rendre csúnya szabálytalanságok lettek a következményei, illetve ha helyzetbe kerültünk, ott sem választottuk a legjobb megoldásokat. Végül a második félidő 1 hazai, és egy 1 vendég gólt hozott, így alakult ki a 7-1-es végeredmény. A meccs krónikájához hozzátartozik, hogy Somogyi Máté 11-est is hárított.
Összességében kijelenthető, hogy büszkék lehetünk a játékosainkra, ugyanis mindenki felelősséggel lépett pályára, s mindenki hozzá tette a magáét a győzelemhez, amely nagy lökést adhat a folytatáshoz. Külön kiemelném az U-17-es játékosokat (Bebesi, Dávid, Kertész), akik a kezdeti megilletődöttségüket legyőzve, nagyon jól szálltak be. Gratulálok a csapatnak!
Dávid Tamás
Megtisztelve érzem magam, hogy a felnőtt és az U19 csapat játékosaival játszhattam egy csapatban. Mikor beléptem az öltözőbe, rengeteg új arcot láttam és kicsit megijedtem, hogy fogunk közösen, ismeretlenül együtt játszani, de fölösleges volt ezen gondolkozni, mert mindenki a Maximumot nyújtotta és sikerült együtt megnyerni a mérkőzést.
Az első félidő nagyon izgalmas volt, nagyon sok szép gólt láthattunk. Mi, kisebbek a második félidőben kaptunk lehetőséget, szerintem mindenki odatette magát és látszódott, hogy ha a kulcsemberek nincsenek a pályán, akkor mi is tudjuk szervezni a játékot. Rengetek lehetőségem volt a pályán, volt egy szabályos gólom is, de azt a Bíró sporttárs elvette a les (ami nem volt) miatt a kezeim közül, nem is értem, hogy gondolta ezt ? . Úgy, érzem gyorsabb, és harciasabb volt a meccs, mint ami az U17-ben szokott lenni, de ez sem okozott problémát. Büszke vagyok a csapatra és a játékosokra hogy szeretettel fogadtak minket, hogy számíthattak ránk.
(dr. Molnár I. Jenő, Dávid Tamás, szerk.: G.E.A.)
