Zöld U17-es csapatunk Pécsen aratott győzelmével nemcsak újabb diadalt ünnepelhetett, hanem matematikailag is bebiztosította bajnoki címét! A siker mögötti útról, a csapat folyamatos fejlődéséről és az előttünk álló rájátszás kihívásairól vezetőedzőnk, Csák Gergő osztotta meg gondolatait.
Húsz forduló, húsz győzelem, húszpontos és behozhatatlan előny – Pécsen lett bajnok a Kelen SC U17-es zöld csapata, amely emberhátrányban is megtartotta kétgólos előnyét a PVSK ellen, ezzel matematikailag is bebiztosította elsőségét a bajnoki versenysorozatban. A 100%-os győzelmi mutatóval bíró együttes ezzel hat fordulóval a vége – és egy nappal Húsvét – előtt megszerezte a korosztályos bajnokság nyugati csoportjának aranyérmét, ugyanakkor a feljutásról a keleti csoport győztese elleni rájátszás dönt majd. Egyelőre tehát még korai ünnepelni a vezetőedző, Csák Gergő szerint, akit kezdésnek az aranyérmet jelentő mérkőzésről kérdeztünk.
– Szokatlan szerepben kellett kiválóan teljesítenünk a PVSK vendégeként ahhoz, hogy tovább írhassuk a hibátlan bajnoki szezon történetét, mert nem csak hogy egy bátor játékot felvállaló és látványos hazai sorozatot magáénak tudó ellenféllel találkoztunk, de az 56. perctől kezdve emberhátrányban is kellett futballoznunk. Nagyon büszke voltam a srácokra, hogy a létszámhátrányos játékra való átállás átmeneti perceiben képesek voltak remek egyéni megoldásokkal befoltozni a védelem réseit, majd hogy a személyes felelősség mellé megérkezett a közös rendszerben védekezés is, amivel képesek voltak megvédeni a kétgólos előnyünket. Nem volt ez egyszerű feladat, mert a kiállítás előtt is kiegyenlített találkozón a piros lap után egyértelműen a hazaiaknál volt többet a kezdeményezés lehetősége. Így ez a sorozatban huszadik bajnoki győzelmünk igazán kedves nekem, mert – persze helyiértékén kezelve – fontos pillanatban és nehéz helyzetben mutattak győztes karaktert a játékosok. Ilyen komoly kihívás elé utoljára a Hegyvidék csapata állított minket, akik ellen szintén kijjebb kellett feszítenünk a határainkat, hogy nyerhessünk, de csak a várat védeni nem kellett nekünk korábban ebben a szezonban, ezért nagy szó, hogy ilyen jól teljesítettek a játékosok.
Ez a teljesítmény ráadásul bajnoki aranyat ért a csapatnak, hiszen az ezzel kiharcolt húszpontos előny immár behozhatatlan a hátra lévő hat fordulóban – volt ünneplés az öltözőben?
– Való igaz, hogy eddig jól nézünk ki, de nem, egyelőre nem ünnepeltünk még, ezt külön kértem is a srácoktól. Az nyilván tény most már, hogy a pécsi győzelmünkkel mi lettünk a nyugati csoport bajnokai, de ahogy a nevében is benne van, ez még csak csoportgyőzelem, a feljutáshoz felül kell kerekedni a keleti csoport győztesén is. Arról nem is beszélve, hogy a rájátszásig is vannak még céljaink úgy egyéni, mint csapaszinten. Ritka az ilyen éles meccsekkel tűzdelt, de nyomás nélküli időszak, ami ennyire jól szolgálná azt, hogy dolgozzunk a hiányosságainkon, megélesítsük az erősségeinket, és elmélyítsük az ismereteinket. Ebben a csapatban minden játékosnak felkészültnek kell lennie arra, hogy nyártól egy osztállyal feljebb is tudjon érvényesülni ráadásul a dupla korosztály miatt a mezőny felénél fiatalabbként – ez az alap, enélkül öngól feljutni. Ezen túl vannak olyan tehetségeink, akiknek lehet, hogy ennél nagyobb szintlépés megugrására is képesnek kell lenniük, úgyhogy hiba lenne, ha a kiengedésről szólna ez az időszak.
Mitől tud egy korukból adódóan nagykamaszokból álló csapat olyan egységgé válni, amelyik egyszer sem hibázik az aranyérem felé vezető úton?
– Leginkább talán attól, hogy nem egy korosztályos nálunk a játékosok közössége, hanem szekció szintű, ami képes egy lapra hozni a különböző érési szinteken lévőket – ezzel van egy olyan belső közege is a játékosoknak, ahol egymásnak segítenek a fejlődésben. Nagy öröm, hogy a szezon elején újra komoly hangsúlyt kapott közös gondolati pillér, a játékosok felfelé áramoltatása egyre hatékonyabban működik, így például az U16-os és U17-es csapatunknak együtt majdhogynem több olyan játékosa van, akik mindkét korosztályban játszottak már, mint olyan, aki csak az egyikben. Ebben nagy szerepe van az U16-os együttesünknél egyre nagyobb szerepet vállaló edzőtársamnak, Graszl Balázsnak, aki mostanra teljeskörű képet lát a két korosztály játékosairól, és jó érzékkel közelíti egymáshoz a teljesítményük, vagy épp a képességeik szerint összeillőket. Mindeközben a papíron is U17-es korú 2008-asok közül öten már rendszeresen megmutatják magukat a felnőtt NBIII-as együttes edzésein, és ugyan az első csapatban még várat magára a bemutatkozás, a felnőtt második csapatban és az U19-es együttesünkben már több ízben is pályára léptek az U17-es tehetségek. Egyéni szinten például ez egy elég konkrét cél kell, hogy legyen egy-egy játékosnak: már idén képessé kell válni arra, hogy bemutatkozhasson az első csapatban, amihez nyilván nem engedheti el magát senki.
Végeredményben tehát le a kalappal a csapat teljesítménye előtt, nagyon nagy erősségei vannak ennek a közösségnek, nem véletlen a vége előtt hat fordulóval bebiztosított első hely – ugyanakkor egyelőre korai bajnokként hivatkozni magunkra. Fel kell jutni még, és úgy, ahogy csak kevesen.
