Évértékelő rovatunk következő részében Zöld U19-es csapatunk vezetőedzője, Vidéki Gábor számolt be együttese szezonjáról.
Ez a szezon nagyon sok értékes tapasztalatot hozott a játékosaink számára. A többségnek ez volt az első olyan bajnokság, ahol gyakran két-három órát kellett utazni vendégségbe, ráadásul több riválisunknál nincsen második csapat, az U19 a közvetlen előszobája a felnőtt, profi vagy félprofi együttesnek. Versenytársainknak mind-mind megvolt a maga stílusa és erőssége, így hétről-hétre különböző taktikájú és hozzáállású ellenfelekkel mérkőzhettünk meg, a színvonalat jónak ítélem. A számszerű eredmények tekintetében a szezonunk elmaradt a csapat és általam is elképzeltektől, főleg az idegenbeli mérkőzéseken. A tavaszra kitűzött célt, hogy több pontot szerezzünk, mint az ősszel, nem tudtuk elérni, három ponttal kevesebbet sikerült gyűjteni. Cserébe a játékunkkal inkább lehetek elégedett, ugyanis a mezőnyben mutatott teljesítményünk alapvetően jó volt, bár itt is mutatkozott különbség az idegenbeli és a hazai mérkőzések között. A hozzáállásunkat, a fizikális állapotunkat dicsérni tudom, a mérkőzések többségén legalább egy-egy félidőben látszott, hogyan szeretnénk futballozni, miközben a szezont végigkísérte a rossz helyzetkihasználásunk és a rutintalanságunk a saját büntetőterületünkön belül. Hiányérzetem a tavasz folyamán a vendégmeccseket illetően van, ugyanis egy-egy félidőn át tudtunk jól futballozni Mosonmagyaróváron, Szombathelyen vagy Veszprémben, mindhárom találkozón a második félidőben láttam azt a srácoktól, amit végig szerettem volna, így viszont idegenben nem lehet nyerni. Örömteli volt a Dunaújváros elleni hazai teljesítményünk, szép győzelmet eredményezett, ahogy a Tatabányának is sikerült visszavágni. Kedves emléke a tavasznak az Újbuda vagy a Komárom elleni hazai mérkőzés, melyeken kifejezetten jól játszottunk, jellemző a szezonunkra, hogy mindkettő találkozó döntetlennel zárult, pedig győzelmet érdemeltünk volna. A szezon végén ezért is örültem különösen, hogy a Ustars Cup-on első helyen zártunk, mert a srácok megérdemelték a sikert, keményen dolgoztak a szezonban, ahogy ezen a kiválóan szervezett tornán is. Kilenc játékosunk búcsúzik az utánpótlás futballtól, remélem, hogy mindannyiukat sokat látom még Kelen mezben a pályán, hosszú, örömteli és sérülésektől mentes felnőtt pályafutást kívánok nekik! Hajrá Kelen!