Hogy mi kell ahhoz, hogy a hétszáz kilométeres autóutat negyvennyolc órával korábban egyszer már végigszenvedő, két napon át nemcsak az ellenfelekkel, hanem a kegyetlen kánikulával is rettenthetetlenül harcoló, az utolsó leheletükig küzdő, magukból mindent kiadó, a díjkiosztóra teljesen kimerülő nyolcéves srácok fülig érő szájjal szálljanak be a kocsiba, amikor tudják jól, újabb hétszáz kilométeres (tor)túra vár rájuk?
Nos, ehhez mindenekelőtt kell hét meccs, öt győzelem, két döntetlen, valamint egy, a gyerekek kezében landoló, hozzájuk hasonlóan mosolygó, focilabda-figurát megmintázó serleg. Amely a büntetőkkel elveszített elődöntő után még az egereket itató, ám a dobogó alsó fokán már újra vigyorgó, a németek szemében is nagyra növő kis hősöket illeti meg.
A szó szerint nevető harmadik csapat tagjait. Konkrétan: a Kelen U8-as csapatának tagjait. Akik megjárták Németországot, és bizonyították, mennyire szeretnek játszani. Akik egyik napról a másikra a szüleikhez ragaszkodó kisfiúkból komoly, na, jó, cseppet sem komoly, de maguktól is könnyedén boldoguló legényekké cseperedtek. Akik a 7–0-s győzelem során úgy örültek a hetedik találatnak, mintha legalábbis az Európa-bajnokságra jutottak volna ki. Akik úgy kiálltak egymásért (két-három évvel idősebb gyerekekkel szemben!), hogy azt még a Pál utcai fiúk is megirigyelhették volna. Akik a táncparketten (is) lazán lenyomták a riválisokat. Akik ebben a két napban rengeteget kaptak Ákos bácsitól és Zsolti bácsitól, de sokat is adtak nekik. Akik úgy vigasztalták egymást egy kihagyott büntető után, hogy attól könnybe lábadt a kívülállók szeme. Akik jóban-rosszban CSAPATOT alkottak. Akik a bronzmeccs végén uoly’ erősen kapaszkodtak össze, mint talán még soha. Akik a végén úgy pakoltak be táskáikba, hogy édesanyjuk azóta napi levelezésben vannak: vajon kinél találja az ő kisfia zöld Kelen-pólóját, kék fogkeféjét, kalózos tusfürdőjét? S akik persze első szóra beülnének az autóba, hogy akár a világ végéig is elzötykölődve, de megint együtt focizzanak…
SFG Turnier Bayern Cup
Csoportmeccsek:
Kelen SC–BSC Woffenbach 7–0
Kelen SC–TSV Ochenbruck 3–0 (játék nélkül)
Kelen SC–TSV Johannis 1883 2–2
Kelen SC–TSV Landshut-Auloh 2–0
Kelen SC–SV Pölling 5–0
Elődöntő:
Kelen SC–Austria Klagenfurt 0–0 (büntetőkkel: 4–5)
A harmadik helyért:
Kelen SC–BSC Woffenbach 5–0
A csapat tagjai: Ádány Lóránt, Balázs Barna, Freyer Kristóf, Galyas Dániel, Horváth Benő, Kovács Levente, Makkai Benedek, Pietsch Márton, Szalai Kornél, Szarka Dániel, Tagai Ábel
Edzők: Simon Ákos és Könczey Zsolt
