Az Előkészítő csoport tevékenységéről olvashatnak beszámolót. Lénárt László vezetőedző mutatja be a Csoport tevékenységét, beszél a következő félév terveiről, és a lehetőségekről.
Kis különlegességgel is készültünk a piciknek, ugyanis nem más, mint maga a Mikulás látogatott el hozzájuk.
Honnan érkeztek hozzátok a gyermekek? A szülők honnan tudhattak arról, hogy a Kelenben van Előkészítő csoport?
Az elmúlt évben már volt, aki járt az Előkészítő csoportunkba, Ők vitték hírünket a környező Óvodákba, Iskolákba, mondhatni szájról-szájra terjedt jó hírünk, illetve év elején volt az Újbuda Sportágválasztó rendezvénye, ahol a Kelen SC is képviselte magát, és több gyerkőc már bepillanthatott a Klub életébe, és kipróbálhatta magát a különböző feladatokban, emellett a Szülők is megismerkedhettek az Edzőkkel.
Hányan vagytok a csoportban? Kik segítik a munkát?
Két női edzővel is dolgozunk, akik a Kelen SC Női felnőtt csapatában fociznak. Nagyon jó kezdeményezés, hogy ilyen kis korosztályoknál végzik tevékenységüket, ezzel finomítják az átmenetet, és segítik a beszoktatást is a kedvességükkel, bájukkal, mindemellett megőrizve a sport komolyságát.
24 fővel dolgozunk jelenleg, 2 nagy csoportban foglalkoztatjuk Őket, ezen belül 2-2 kisebb csoportra bontjuk a gyerkőcöket. 2009,2010,2011-es születésű gyermekeink vannak, a Zöld csoporttal Gemi bácsi és Virág néni, míg a Fehér csoporttal Lepi bácsi és Emi néni foglalkozik. Minden edző felkészülten, lelkiismeretesen és odaadóan dolgozik.
Mi a célotok?
Megszerettessük ezt a gyönyörű játékot a gyerekekkel, hosszú távon szeretnénk a Kelen SC-t otthonként biztosítani számukra. A labdarúgásra nevelés a kisebbeknél játékosabb formában, a nagyobbakat próbáljuk felkészíteni a játékosság mellett a komolyabb megmérettetésekre. Emellett jó szülői és gyermek közösséget szeretnénk kialakítani.
Milyen programokon vesztek rész, vannak-e mérkőzéseitek?
Bozsik tornán ősszel vett részt mindenki, télre tervezünk saját rendezésű tornákat januártól márciusig bezárólag, sok mérkőzést szeretnénk biztosítani a gyermekeknek.
Ez a korosztály szeptemberben rázódott össze, ezért csak januártól fogunk nagyüzemben működni a mérkőzések terén.
Meg kell említeni a szülőket, hiszen ők azok, akik hozzák-viszik csemetéiket, és fontos emberek a gyermek életében. Ti hogy viszonyultok a szülőkhöz, mit láttok, segítőkészek?
A szülők nagyon lelkesek és segítőkészek, úgy néz ki, hogy a kommunikáció is jól működik. Reméljük, hogy elégedettek a munkánkkal. Egy jó közösség van alakulóban.
(Lénárt László, vezetőedző)
Mikulás és a 24 kis Törpe
Ez a történet a Kedves Mikulásról szól és a 24 kis Törpéről, akik mindannyian szerették a Focit.
Egy őszi délutánon a 24 kis Törpe furfangos dolgot eszelt ki. Azt gondolták, hogy idén Ők lepik meg a Mikulást. Írtak is Neki egy levelet, amelyben ez állt:
” Kedves Mikulás!
Mi 24-en nagyon szeretünk focizni, és kérjük, hogy gyere el hozzánk, hogy meglephessünk Téged azzal, hogy mennyire jól viselkedünk az edzéseken, mennyire küzdünk, milyen ügyesek vagyunk és mennyire jól érezzük magunkat. Szeretnénk, ha látnád, hogy barátkozunk is egymással és nagyon bíztatjuk egymást. Mi hiszünk egymásban, és Benned is. Egy dolgot szeretnénk kérni Tőled, látogass el hozzánk, hogy megmutassuk Neked milyenek is vagyunk, és hogy a barátaid lehessünk. Szeretnénk ha Anyukáink, Apukáink és az Edzőink is hinnének ebben.
Várunk szeretettel,
Üdvözlettel: Marci, Gergő, Patrik, Vili, Gréti, Benedek, Csani, Gergő, Gordon, Árpi, Mili, Csanád, Tomi, Bálint, Boldi, Vince, Milán, Kornél, Roli, Simi, Matyi, Bulcsú, Bende és Ádi manó „
Természetesen a Mikulás eleget tett a kérésnek, és krampuszaival nagy meglepetést okozott a Törpéknek.
A rendhagyó edzésen a kicsik játékos formában mutatták meg azt, hogy mire a Mikulás eljut hozzájuk, milyen feladatai is vannak. A gyerkőcök egyöntetűen válaszul adták, hogy a Mikulásnak nagyon nehéz dolga van. A játékok alatt eljátszhatták a Manók szerepét, akik szorgosan, jókedvvel, vidáman segítenek a Télapónak a játékok elkészítésében, itt nagyon sok ajándékot gyártottak, hogy sok-sok kisgyereknek legyen mivel játszani majd. Mielőtt a szánba kerültek az elkészített ajándékok, a rénszarvasok szerepébe bújtak, és a Manóknak be kellett fogni a piros orrú Rudolfot és társait a szán elé. No de a rénszarvasok nem tudnak ám csak úgy repülni, meg kellett etetni őket varázsmagokkal és varázsfűvel, természetesen a vezérük, Rudolf különleges étket kapott, hiszen Neki attól lesz piros az orrocskája.
Közben megérkeztek a Krampuszok, hogy megnehezítsék a Manók dolgát, hiszen a a szánba betett játékokat kezdték el kiszedegetni, és versengtek a Manókkal.
A játékok egyszer bent voltak a szánban, egyszer kint voltak a szánból, míg a végén az összes bekerült a puttonyba, és elindulhatott Rudolfékkal a szán.
A focimeccs sem maradhatott ki ez alkalommal sem, ahol a Krampuszok hol segítették a játékot, hol pedig belekotnyeleskedtek.
Aztán halk léptekkel egyszer csak betoppant egy piros kabátos Úr…. Igen, ő volt az! A Mikulás!
A gyermekek csodálattal, ámulattal fogadták Őt, aki a krampuszai segítségével mindenkinek átadta az ajándékcsomagokat.
Miután közös képet készítettek, a Mikulás amilyen csendben érkezett, olyan csendben hagyta el a helyszínt, és tova indult, hogy még száz és száz, ezer és ezer, millió és millió családhoz eljusson és megörvendeztesse Földünk gyermekeit.
(Görög Emília Aténé, edző)
További képek 1.: megtekintés (Kanizsay Zoltán)
További képek 2.: megtekintés (Balázs Gergő Apuka)
