2015. november 25-én tartotta utolsó előadását a Debreceni Futballegyetem, amelynek két hónapos programsorozata arra tett kísérletet, hogy külföldi előadók révén növelje a labdarúgás, alapvetően utánpótlásában dolgozó, hazai szakembereinek tudásbázisát.
A Kelen SC képviseletében Könczey Zsolt, Lénárt László és dr. Molnár István Jenő vettek részt a debreceni Nagyerdei Stadionban lebonyolításra kerülő rendezvényen. Az alábbiakban dr. Molnár István Jenő beszámolóját olvashatják.
„Labdarúgásunk elmúlt hetekben átélt sikereinek csak akkor lesz a távolabbi jövőben is eredménye, ha a Babits Mihálytól kölcsönzött „soha-meg-nem-elégedés” kritériumának eleget teszünk. A jelen pillanatai hamar tovaszállnak, ami még inkább igaz a mai rohamosan fejlődő és állandóan változó világban, így ami ma még újszerű, az holnap már adott esetben elavultnak számíthat. Ezért nagyszerű a kezdeményezés mind a Debreceni Egyetem, mind pedig a Magyar Labdarúgó Szövetség részéről, hogy az elmúlt két évben konferenciák sokaságát szervezték meg annak érdekében, hogy a tanulni és fejlődni vágyó edzők készek legyenek a változások nyomon követésére. A tudás frissítése, bővítése a legalkalmasabb módszer a fejlődés fenntarthatóságának biztosítására, így nagy öröm volt számunkra, hogy a labdarúgásunk egyik új szentélyében, kiváló körülmények között, precíz szervezés mellett, komoly, elismert szakembertől hallhattunk újító gondolatokat. Maurizio Viscidi, Pro Licences edző, az Olasz Labdarúgó Szövetség utánpótlás igazgatója, valamint az utánpótlásért felelős koordinátora egy mindenki számára ismert játékhelyzetből vezette le a labdarúgás törvényszerűségeit, axiómáit. A 2:2 elleni játékok, valamint annak megoldási lehetőségei védekező és támadó szempontból is mindannyiunk számára ismertek voltak, az arról alkotott szemlélet azonban újszerű köntöst kapott Maurizio Viscidi előadásában. Szerinte ugyanis a 2:2 elleni játék a 11:11 elleni játék legfontosabb egysége, amely távolságtól függetlenül folyamatosan jelenik meg a mérkőzések során. Viscidi értelmezésében 2:2 elleni játéknak számít az is, ha az annak négyesét alkotó két pár, adott esetben 50 méterre van egymástól. Véleményét megannyi videóval támasztotta alá, amelytől előadása rendkívül érdekessé, és könnyen nyomon követhetővé vált. A videókkal kapcsolatosan elmondta, hogy szerinte a jó edzőt a szeme különbözteti meg a rossz edzőtől, ezért elengedhetetlennek tartja a videó elemzéseket. Nagy vágyaként jelölte meg, hogy legalább napi egy órát tölthessen mérkőzések analizálásával.
A szemléleten túl olyan fogalmakkal is találkozhattunk, mint a „palla aperta” és a „palla chiuso” (open és closed ball), azaz a nyitott és zárt labda, amelyeket a védekező illetve támadó mozgások mozgatórúgójaként határozott meg. Olvasatában nyitott a labda, ha az megjátszható, zárt, ha a labdabirtokló annak megjátszására alkalmatlan helyzetben van. Ezeket fel kell ismernie a játékosoknak, mivel ez fogja meghatározni, hogy melyik megoldást használhatják. Képesnek kell lenniük a játék olvasására, a várható magatartások előrevételezésére, azaz az anticipációra. Ennek fontos eszköze a kommunikáció, amely szó hallatán alapvetően csak a beszéd, a verbális kommunikáció jut eszünkbe (általában ezt is követeljük meg játékosainktól), pedig a testbeszéd ugyanannyira fontos. Maurizio Viscidi gondolatait továbbfűzve úgy gondolom, hogy minden, amit elmondott csak akkor valósulhat meg, ha a jövőben sokkal nagyobb hangsúlyt fektetünk a társ illetve az ellenfél mozdulatainak felismertetésére, azaz a testbeszéd észlelésének (percepció) és érzékelésének (sensatio) oktatására.
A délelőtti elméleti és teremben foganatosított gyakorlati órákat egy még újabb szemléletet felvázoló óra követett, amely során az átváltásokról esett szó. A játékot három fázisra osztotta: 1. védekezés, 2. támadás, 3. átváltások. Ezzel párhuzamba állítható az itthon használt labdabirtoklás, ellenfél labdabirtoklása illetve labdabirtoklás váltása felosztás. Az újdonság ily módon ezúttal sem ebben gyökerezett, hanem a megközelítésben. Jose Mourinhot idézte, aki szerint a modern labdarúgás legfontosabb eleme az átváltások végrehajtása. Azt mindannyian magunk is évek óta hangsúlyozzuk, hogy mennyire fontos a támadásból védekezésbe váltás és fordítva, de Viscidi további gondolkodásra ösztönzött bennünket, amikor (saját fordításomban) megelőző védekező és támadó gondolkodásról beszélt. Mit is jelentett ez? Csupán annyit, hogy folyamatosan tervezni kell azon játékosok mozgását is, akik az adott játékhelyzetben nem vesznek közvetlenül részt, vagy attól távol helyezkednek el. Sokkal precízebben, előrelátóbban szükséges oktatni a játékszituációkat, hogy a játékos tudja, ismerje azokat, s az azokhoz kapcsolódó megoldási lehetőségékkel is tisztában legyen. Véleménye szerint venni kell a fáradságot, hogy a lehető legtöbb szituációt lemodellezzük, s ezzel mankót adjunk a játékosok kezébe. S ha valaki azt gondolná, hogy ezeket csak unalmas, labda nélküli „játékostologatással” lehet elérni, téved! Maurizio Viscidi a délutáni gyakorlati foglalkozáson gyorsan és könnyedén bizonyította ellenkezőjét, amikor játékkal modellezte le, hogy például kinek, mi a dolga abban az esetben, ha a balhátvéd labdát veszít.
Hálásak lehetünk a szervezőknek és Maurizio Viscidinek is, hogy újabb impulzusokat adott mindannyiunk számára. Előadása egyfelől megerősítést jelentett, hiszen a 2:2 Olaszországban és itthon is ugyanazon megoldási sémák mentén oktatható. Másfelől újat adott, mert az elemzés mélysége, a játékhelyzettel történő foglalkozás minősége, a nüanszok vizsgálata teljesen más dimenzióba helyezi az edző munkásságát. Az ilyen képzések talán legfontosabb üzenete, – jó néhány hasonló előadással a hátam mögött – hogy bár a labdarúgás törvényszerűségeiben, alap szituációiban újat már nem lehet felfedezni, de igenis lehet újítani a gondolkodásban, a hozzáállásban, amely révén képesek lehetünk modernizálásra a módszerekben is.”
(dr. Molnár István Jenő)
képek: unideb.hu
Videó az eseményről: ITT
A Debreceni Egyetem összefoglalója az eseményről: ITT
