Felnőtt I. Csapatunk a 2015/16-os év Bajnokaként búcsúztatta az elmúlt évet a BLSZ II-ben Csernik Kornél vezetésével, melynek eredményéül idén BLSZ I-ben folytathatják a fiúk a megmérettetéseket. Csernik Kornél, a csapat vezetőedzője év végén elbúcsúzott a csapattól, így kerestünk olyan szakembert, aki szakmailag és emberileg is méltó utódja lesz, és a BLSZ I. Bajnokságban sikeressé tudja formálni a csapatot, megtartva a Kelen szellemiségét. Varga László vezetőedző kapott ebben szerepet, így a Bajnokság kezdetével néhány kérdést fel is tettünk számára.
Eddig milyen kluboknál tevékenykedtél? Hogyan kerültél a Kelen életébe?
Csak felnőtt csapatokkal dolgoztam idáig, Törökbálinton Megye I. osztályban, ahol bajnok lettünk, így a csapat NBIII-ba jutott, majd ott első évben II. helyen végeztünk. Később Százhalombatta NBIII-as csapatánál edzősködtem, majd Óbuda, később Biatorbágy következett. Nyáron a Kelen SC elnöke keresett meg, hogy érdekelne-e a Felnőtt I. csapat edzősége, dolgoznék-e szívesen náluk.
Mi az, amiért a Kelen SC mellett döntöttél?
Kihívást látok benne. A csapat nagyon fiatal játékosokból áll, és nem dolgoztam még olyan csapatnál, ahol ennyi fiatal összpontosul, ez érdekes, új feladat számomra és abszolút kihívás. Korábbi tapasztalataim alapján másfajta munkára van szükség. Alkalmazkodnom kell ehhez a kialakult helyzethez, amelynek egyik fő része, hogy sokkal részletesebben kell odafigyelni, magyarázni. Korábban idősebb játékosokkal dolgoztam, a fiataloknál kicsit más a helyzet, ezért az oktatást is kicsit át kell formálni, és úgy látom, fogékonyak rá. Idő kell még ahhoz, hogy ezen a téren egymáshoz idomuljunk.
Hogyan tudtad elérni korábbi sikereidet a csapataiddal? Mi az amivel korábban motiválni tudtad a srácokat, hogy eredményesek legyetek?
Minden csapatnál változnak a módszerek. Nem működik ugyanez a módszer mindenkinél, máshogy kell kezelni a játékosokat, erre nincs sablon.
A felkészülési időszakról milyen tapasztalataid vannak?
Egy közösség kialakítása nagyon fontos dolog, egyúttal ez a legnehezebb is. Erőszakból közösséget nem lehet formálni. Itt még keresem azt az utat a játékosok felé, hogy milyen formában tudunk egymáshoz idomulni és hogyan lehet motiválni őket. Csapatösszetartással, programokkal lehetne ezt elérni, és ehhez partnerek kellenek, akik maguk a játékosok. Ami egy csapatot még igazán összekovácsol, azok a győzelmek. Nagyon az elején vagyunk, hogy a motiválni tudjam őket. Egy új edző mellett kicsit mindenki visszahúzódóbb, főleg, hogy a játékosok nagy részénél éveken keresztül ugyanaz az edző volt, most pedig hirtelen változás történt, és ehhez nekik is alkalmazkodniuk kellett, a váltás számukra biztosan furcsa volt, nem ebben nőttek fel. Bízom abban, hogy hamarosan megnyílnak, ami segítheti összekovácsolni az egész csapatot. Ez még az első fázisban van. Számomra az is plusz lenne, hogy amiket megbeszélünk, visszalássam mérkőzésen és amit csinálnak, azt élvezzék. Jó hangulatban is lehet fegyelmezetten dolgozni. Sokkal többet kell velük beszélgetni, mindig kell nekik a visszajelzés, ebből kifolyólag sokkal nagyobb türelemre van szükség. Türelmes ember vagyok, lehetnék kicsit keményebb is 🙂
Milyen esélyeitek vannak a BLSZ I-ben?
Több évvel ezelőtt, amikor volt az átalakítás NBIII-ban, hogy csak az első 8 csapat maradhatott bent, a Kerülettel kiestünk a BLSZ I-be. Itt volt rálátásom, hogy mi is a BLSZ I.
Dinamikusan fejlődtek a csapatok ezen a szinten akkor, van 2-3 csapat, akiket azóta nagyon jól ismerek.
A bennmaradás lehetősége abszolút benne van a csapatban. Maximális teljesítménnyel kell játszanunk minden mérkőzésen. Ez a kis fiatal csapat meg fog tudni ragadni a BLSZ I-ben. Miért ne sikerülne? Jövőre meg már lesz egy kis rutinunk, amivel még jobb eredményre számíthatunk. A játékosaink lelkesedése pótolhatatlan.
Több egyesületnél dolgoztál már, többnyire jönnek, mennek a játékosok. Szerinted mi lehet az oka annak, hogy itt évek óta együtt vannak a srácok?
Jó barátságok alakultak évek során, és rendezett körülmények között, jó feltételekkel tudnak futballozni, és jól érzik magukat a Kelen közegében. Az, hogy a tárgyi, eszközi feltételek megvannak, nagyban segített abban a döntésben, hogy elvállaltam a csapatot. Amit tapasztaltam korábban, amikor pl. itt volt edzőmeccsünk, itt mindig családias hangulat uralkodik. Azóta belülről is tapasztalom akár az edzők között, kollégák között, akik a Kelen SC-ért vannak, mindenki próbál a másiknak segíteni. Főleg az U19, és a Felnőtt I. Felnőtt II. edzőivel tartjuk a kapcsolatot, és segítjük egymás munkáját, ez működik is megfelelően 🙂
Tervben van csapatépítő program is a srácokkal, abban bízom, hogy segít közelebb kerülnünk egymáshoz és bizalommal fognak felém fordulni a későbbiekben.
Az elmúlt évben a srácok szinte csak sikereket értek el. A feljutás magában foglalja akár a kudarcokat is. Fel vagytok-e készülve arra, hogy az ezeket kezeljétek?
Ezen a téren még erősödnünk kel. Mindenféleképpen a pozitívumokat előtérbe kell helyezni, a hibákról is eshet szó, de a pozitívum az igazán fontos. Mindenféle praktikát ki kell próbálni, ami a görcsöket, kudarcélményt feledteti tudja. Még meg kell ismernem a játékosokat, hogy ilyen helyzetben, ki mennyire lendül át, lép tovább.
Van-e bármilyen félelmed?
Nincs. Úgy gondolom senkinek nem kell félnie, ha valaki így lép pályára, az ne is lépjen. Vesztenivaló van, a meccset el lehet veszíteni, de nyerni kell belőle, és ha megvalósítjuk, hogy félelem nélküli felszabadult játékot játszhatunk, akkor elégedett leszek, függetlenül az eredménytől. Vannak elvárásaim, hiszen csak akkor működhet a csapat eredményesen, ha van fegyelem. Szeretném, ha edzésen, mérkőzésen a fegyelem meglenne, legyen szó akár taktikai fegyelemről, vagy a másikhoz való hozzáállásról, de az egymás iránti tisztelet is ebbe sorolandó. Ezekkel együtt fognak tudni igazi Csapatként futballozni.
(Varga László vezetőedző)
